Mea culpa, mea maxima culpa! – avagy: hol az igazság?

Fekete György

A Mazsihisz internetes oldalán olvasható írások az adott szerző álláspontját és nem a Mazsihisz véleményét tükrözik – ez vonatkozik Fekete Györgynek az eredetileg a stop.hu internetes oldalon közölt „Udvariatlan kommentár” című írására és a most közölt viszontválaszára is. A vitát az írás közlésével lezárjuk.

Az "Udvariatlan kommentár” c. írásom 2009. december 30-án a MAZSIHISZ honlapján annyira erős bírálatban részesült, hogy átmenetileg még archívumából is kikerült (Horvát Gábor: Néhány mondat egy udvariatlan kommentár kapcsán).

El kell ismernem, súlyos forráskritikai hibát vétettem, amikor elfeledkeztem jelezni a különbséget az Emberi és polgári jogok Magyarországon 1989-2009 címmel tartott „FIDESZ-közeli” konferencia (Polgári Magyarországért Alapítvány, 2009. december 9.) és ugyanezen konferencia sajtótájékoztatója között. Tudniillik Lomnici Zoltán volt főbíró valóban a tájékoztatón nyilvánult meg.

Szintén megbocsáthatatlan vétkem, hogy cikkemben hiteltelenítem Balog Zoltán fideszes politikus által is hirdetett tétel igazságát (az utalt rész 06:15 perctől látható), miszerint a malenkij robot és Recsk azonos megítélés alá esne Auschwitz, sőt az egész Holokauszt rettenetével. Hiszen a szovjet megszállók ugyancsak gyerekeket, nőket, öregeket gázosítottak el. Nem beszélve arról, hogy az államszocializmusban majd 800 ezer magyar ismét kizárólag sárga csillaggal és meghatározott napszakban léphetett ki az utcára, kitéve mindenféle inzultusnak.

Vagy mégse?

Mondjunk le a tények tisztánlátásáról, vagyis ne szálljunk szembe a kommunistaellenességre és az avítt magyar nacionalizmusra telepedő kódolt antiszemitizmussal, meg a cigányellenességet is magába foglaló rasszizmussal (vö. ártónak minősített cikkemben: Balog tulajdonképpen a Magyar Gárdáról), és ekként legyen megkérdőjelezhetetlen az ezekkel kötött – szerintem terméketlen – kompromisszum, csak azért, mert a vitatást a szélsőjobboldal kihasználhatja? Megjegyzem, nem véletlen, hogy az antikommunizmus primitív válfajával ügyeskedő holokauszt-relativizálást maga Elie Wiesel (a szóban forgó események, rendezvények alkalmával országunk megbecsült vendége) se méltányolta, sőt – azt – egyenesen kifogásolta, sérelmezte.

Befejezésül halkan felvetem: segített-e, amikor az 1920-30-as években a magyar zsidóság képviselői „igazodni” kényszerültek a szalon, illetve úri antiszemitizmushoz – úgymond, a radikális jobboldali zsidóellenességgel szemben? Természetesen ezt nem sommás ítélkezésként, hanem sokkal inkább tanulság gyanánt fogalmaznám.

Közeledik január tizennyolcadika, a pesti gettó felszabadítására emlékezés napja. Kikért mondunk Káddist és kiket küldött hozzánk az Örökkévaló, hogy mészároltatásunk véget érjen?

Egyebekben no comment.