Ma 128 éve nyitotta meg kapuit a Frankel Leó utcai zsinagóga

128 éve ezen a napon 1888. augusztus 8-án reggel 8 órakor nyitotta meg kapuját a mai Frankel Leó utcai zsinagóga. Boldog születésnapot kívánunk! Mazel Tov!

frankel_128.jpg
Fotó: Klein Rudolf

A ma is működő neogótikus (a tervező szerint francia gót stílusú) újlaki zsinagógát (a hajdani Zsigmond, a mai Frankel Leó utcában) udvarbelső beépítésével Fellner Sándor alakította ki 400 hívő részére, amint az Egyenlőség c. kiadványból megtudhatták az olvasók.

A zsinagóga körül élénk a kulturális és a hitélet. Jelenleg dr. Verő Tamás látja el a rabbi-feladatokat, a körzet elnöke Tordai Péter. Itt működik a Budai Micve klub és Hillel Zsidó Oktatási és Ifjúsági Központ is.

A zsinagóga alapköveit 1887-ben helyezték el, felszentelésére 1888. augusztus 8-án került sor. Ugyanekkor búcsúztak a régi, több mint 100 éves zsinagógától, amely e helyen már feleslegessé vált. A zsinagógát eredetileg szabad térbe építették, bejárata a Zsigmond utcából nyílt, homlokzata pedig a Dunára illetve az Árpád fejedelem útjára nézett.

Az épületben hitközségi irodák, díszterem, téli imaterem és alkalmi talmud-tóra iskola is helyet kapott. A Zsigmond utca 49. szám alatti épület a nagyméretű telek keleti részére épült, parkosított szabad térség övezte. A Duna-part felé a telket kerítés zárta el.

A budai hitközség tagjai között számos magas rangú tudós, értelmiségi és jeles művész akadt: így Heller Bernát, valamint Strausz Adolf orientalisták, dr. Baracs Károly ügyvéd, udvari tanácsos, Pfeiffer Ignác műegyetemi tanár, dr. Geréb József klasszika-filológus, dr. Mező Ferenc az amszterdami szellemi olimpia győztese, később a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, továbbá Molnár Ferenc, Kóbor Tamás, Emőd Tamás és Lengyel Menyhért írók. Emellett igen sok gazdag hívője volt, többek között a gyártulajdonos budai Goldberger vagy a csepeli báró Weiss Manfréd család. Több kiváló rabbi működött ebben a zsinagógában, így Dr. Schőner Alfréd Buda főrabbija 1975-1985 között, dr. Benoschofsky Imre mellett dr. Edelstein Bertalan, a fiatalon mártírhalált halt dr. Vidor Pál, valamint dr. Geyer Artúr, az Országos Rabbiképző Intézet könyvtárosa. Legnépszerűbb szellemi vezetője dr. Kiss Arnold főrabbi, akit 1901-ben választottak meg a budai hitközség élére, aki íróként, költőként, műfordítóként is jeleskedett, élete végén pedig az Országos Rabbiképző Intézet tanáraként is tevékenykedett. A templomban működő kántorok közül a lengyel származású Sírotta Sándor, a hajdani varsói főkántor unokaöccse emelkedett ki. Itt működött a Vörösmarty zsidó cserkészcsapat. A templomot a második világháború alatt istállónak használták. Az épületet 2000-ben felújították.

A zsinagóga valószínűleg a közép-európai térség egyik legsajátságosabb és atipikusabb esete alaprajza, stílusa és elhelyezése miatt. Ám az 1928-as átépítés révén a palotatípushoz került közel. A zsinagóga nem az udvarba épült be, hanem a zsinagóga köré épült egy hitközségi bérpalota, udvarba kényszerítve a korábban felépített, majd kibővített zsinagógát. A hitközségi bérpalota közepén, ünnepélyes, hármas bejáraton át jutunk be a keskeny udvarba.

A hitközségi bérpalotában számos zsidó lakott. Egyfajta modern Judenhof lett belőle, mint amilyen száz évvel korábban az Orczy-ház volt. Az épület azonban ebben az esetben nem a báró, hanem a hitközség tulajdonában volt. Zsidó jelképek, orientalizáló ablaksor a Frankel Leó utcai palotahomlokzaton.

A hitközségi bérház eltörpíti a zsinagógát, a gangok ismétlődő geometriai ritmusa tagadja annak finom neogótikus formanyelvét. Dávid-csillagok sorakoznak a bejáraton és a gang mellvédjén a modern Judenhof udvarán. Érdekes módon e gangsor látható a Duna másik partjáról – a zsidó udvar megnyílt a zsinagóga felett. Az udvarból megközelíthető férfibejárat (középen) és női bejárat (két oldalon).

Osztatlan belső terű zsinagógát valószínűsít Gazda Anikó lapos födémmel, de éppúgy elképzelhető, hogy a neogótikus boltozat eredeti. A felújítás során készült bővítést ugyanis betonfödém fedi. A felújítás révén majdnem kereszt alaprajz jött létre, ami zsinagóga esetében rendkívül szokatlan és a neogótikus építészeti nyelvvel egyedivé teszi az épületet.