Heti zsidó történelem: Zola vádol és kiáll a meghurcolt zsidó, Dreyfus kapitány mellett

Marcel Proust, a nagy zsidó író szervezi az aláírásgyűjtést és ezekben a napokban a zsidók miatt fordulóponthoz érkezik a Francia Köztársaság.

A magyar fülekben nem cseng egészen problémátlanul Georges Clemenceau neve Trianon miatt. Az ennek ellenére is tagadhatatlan, hogy a szocialista politikus bátran viselkedett a Dreyfus-ügy idején, amely hosszú évekig tartó harc volt a francia nacionalista, köztársaság-ellenes jobboldal és a „dreyfusard”-ok között, váltakozó sikerekkel Az 1898-es év eleje átütő és törékeny eredményeket hozott azoknak, akik a Dreyfus-pert antiszemita koncepciós eljárásnak tartották, annak, ami valójában is volt. Január 13-án megjelent a nemrég alapított, L’Aurore című köztársaság-párti, szocialista újság címlapján, hála Clemenceaunak, a szerkesztőnek, Émile Zola J’Accuse, Vádolom című kiáltványa.

A voltaképpeni háború a francia lélekért ezzel a szöveggel vette kezdetét és a nyomában járó rágalmazási perrel, Zola elleni támadásokkal.

A részben zsidó származású író, aki még csak soká írja majd meg az irodalom történetét új pályára állító Az eltűnt idő nyomában-t, Marcel Proust beszáll a harcba Dreyfus híveinek oldalán és ennek is köszönhető, hogy megjelenik három nappal később (jaunár16-án), szintén Clemenceauéknál, Zola mellett például Anatole France és más bátor „entellektüellek” – ez igazán éppen rájuk illő francia szó – állásfoglalása, akik perújrafelvételt kérnek az igazságtalanul elítélt zsidó katonatiszt számára. Ügyvédek, írók, amolyan szabad értelmiségiek.

A hagyományos Herzl-kép szerint a politikai cionizmus reprezentatív vezetője is Dreyfus peréről tudósítva győződik meg végképp arról, hogy az asszimiláció, amelyben maga is hitt, illúzió, hogy a cionizmus a megoldás. Azt, hogy valóban így van, mások vitatják, de a cionizmus eredettörténetének már része ez a mítosz, akármennyi köze is van az igazsághoz. A Dreyfus-per, a dreyfusardok és a szalonokban jócskán fellelhető Dreyfus-ellenes arisztokraták és mások párharca pedig Az eltűnt idő nyomában című munkának is visszatérő motívumává válik majd. Ezen a ponton érintkezik a zsidó történelem a művészet történetével, Zolától Anatole France-on át Marcel Proustig.

Dreyfus kapitány visszakapja a becsületét, Dreyfus kapitány ma élő rokona pedig hadbíróként dolgozik a 70 éve született Izraelben. Legvégül minden összeér. Ma 120 éve kezdődött.