Emlékezés Dávid Ben Gurion-ra

Forrás: Vaddi-Világ

1886. október 16-án született a lengyelországi Plonskban, és 1973. december 1-én, ma 36. éve halt meg David Ben-Gurion, aki 1948-ban megalakította az önálló Izrael első kormányát, melynek 1953-ig miniszterelnöke és honvédelmi minisztere volt, majd 1955 és 1963 között ismét ezeket a tisztségeket töltötte be - rá emlékezem.

Eredeti neve David Grüen. Édesapja Victor Grüen ügyvéd, édesanyja Sheindel Fridman. 12 évesen elhatározta, hogy politikával akar foglalkozni. 14 évesen két idősebb társával együtt létrehozta az Ezra ifjúsági mozgalmat, hogy a Palesztinába való kivándorlást segítsék elő. 16 évesen Varsóba ment, hogy megszerezze az érettségijét. Közben, hogy eltartsa magát, egy modern szellemű héber iskolában tanított. 17 évesen csatlakozott a Poalei Zion (Cionista Munkások) mozgalmához.
.
1905-1906 között Oroszországban kétszer letartóztatták forradalmi-cionista tevékenysége miatt. A második letartóztatásakor egy barátjának 1000 rubelje mentette meg a szibériai fogságtól. Kiszabadulása után elhatározta, hogy Palesztinába megy. Először Odesszába ment, és ott egy orosz kereskedelmi hajóra szállva indult el az Ígéret Földjére, Eretz Yisrael-be.
.

1906. szeptember 9-én érkezett Jaffába az akkor 21 éves David Grüen. Földművesként kezdett el dolgozni, de hamarosan malária döntötte le a lábáról, és egy orvos javasolta neki, jobban tenné ha elhagyná az országot, mivel a klíma nem az Ő egészségének való. De Ő kitartott, és ekkor választotta a Ben-Gurion nevet. Ez a név egy zsidó vezető neve volt a római kori Palesztinában, a Második Templom lerombolásakor.
.
Támadta azokat a zsidó földtulajdonosokat, akik inkább az olcsó arab munkaerőt alkalmazták a frissen érkezett zsidók helyett. Sokszor sztrájkokat szervezett ezek elérése céljából. Egy hónappal Palesztinába érkezése után már részt vett a Jaffában tartott Poalei Zion gyűlésén, ahol beválasztották a 10 fős bizottságba. Titokban egy Ramleh-i arab kocsmában találkoztak, ahol megalkották az ún. Ramleh-i programot, amiben kifejtik: "A párt célja: a zsidó emberek politikai függetlensége ebben az országban."
.
1910-ben Jeruzsálemben csatlakozott a cionista munkásmozgalom (Poalei Zion) Ahdud (Egység) című újságának szerkesztőbizottságához. 1911-ben a Bécsben tartott Poalei Zion Világkongresszusán képviselte Palesztinát. 1911-től jogot tanult a konstantinápolyi egyetemen. Amikor kitört az I. világháború, már Palesztina felé tartottak nyári vakációjukra egy orosz hajóval, de egy német hajó megtámadta őket.
.
Palesztinában zsidó önkéntes milíciát szerveztek a zsidók elleni támadások miatt. Ben-Gurion segített a Zsidó Légió létrehozásában, amelyet Angliában állítottak fel, majd később Egyiptomba helyeztek át. Később, az Amerikai Egyesült Államokba ment, hogy ott fiatal zsidókat toborozzon a Zsidó Légió számára és arra biztassa őket, hogy Palesztinába kell és érdemes jönniük a háború után.

Mindezen tevékenységek közepette megismerkedett Paula Munweis-el. 1917. december 5-én titokban összeházasodtak New Yorkban, a City Hallban. Amikor a Balfour-deklaráció (1917. november 2.) köztudomásra jutott, Ben-Gurion éppen az USA-ban volt és ezt írta Háim Weizmannak: "Britannia nem adta vissza nekünk Palesztinát… [de] Britannia …elismert minket, mint nemzetet, és a jogunkat egy országhoz. De csak a héber emberek tehetik ezt kézzelfoghatóvá, csak az Ő lelkükkel, az erejükkel és tőkéjükkel építhetik fel a Nemzeti Otthonukat, és érhetik el a nemzeti újjászületésünket."
.
1920. decemberében megalakították a Histadrut-ot (Zsidó Munkások Általános Szövetsége), melynek főtitkárává választották, s ezzel Ő lett a főtitkára az egyedüli szervezetileg elismert politikai formációnak Palesztinában. A Histadrut célja, Izrael Állam megalakításának elősegítése. Ez volt Ben-Gurion válasza a Balfour-deklarációra.
.
1921. márciusában létrehozták a Hagana-t, mint "véderőt". 1930-ban részt vett a Mapai (Izrael Földjének Munkapártja) megalapításában. 1930. szeptemberében Berlinben Ő nyitotta meg a Zsidó Munkások Világkongresszusát. 1935-ben a Zsidó Ügynökség Végrehajtó Bizottságának elnöke lett, egészen 1948-ig.
.
1939-ben megszületett a MacDonald-féle Fehér Könyv (1939. május 7.), amely nem tagadja meg a Balfour-deklarációt, de nem jelenti azt, hogy "Palesztinát zsidó állammá alakítják át." Ez a lépés Ben-Gurionékat arra ösztönözte, hogy Anglia ellen elindítsák a harcos cionizmust. Így fogalmazta ezt meg: "Úgy harcolunk a háborúban, mintha nem lenne Fehér Könyv, és úgy harcolunk a Fehér Könyv ellen, mintha nem lenne háború." Ben-Gurion és más angolbarát cionista vezetőket London magatartása arra ösztönzött, hogy megszerezzék az Amerikai Egyesült Államok támogatását.
.
1942. május 11-én megalkották a Baltimore-programot, amelyben elutasítják az 1939-es Fehér Könyvet, és Izrael Állam megalakítását teszik céljaik elérésének első helyére. David Ben-Gurion 1945. június 26-án New Yorkban egy sajtótájékoztatón ezeket mondta: "Ha a Brit kormány tényleg fent szándékozik tartani a hatalmát és kierőszakolni a Fehér Könyvet, akkor neki állandó és brutális erőt kell alkalmaznia."
.
1945. október 1-én Ben-Gurion kiadta a parancsot a britek elleni harc megkezdésére. Az első katonai akciót október 9-én hajtották végre, amikor is egy fogolytábort támadtak meg Atlitnál, és 200 foglyot szabadítottak ki. 1946. június 28-a Fekete Szombat, a britek az összes cionista vezetőt elfogták, kivéve Ben-Guriont, mivel Ő Párizsban tartózkodott. Itt Ho Si Minh felajánlotta a zsidóknak a közép-vietnámi felföldet zsidó hazának.
.
1948. május 14-ről 15-re virradóra a brit mandátum megszűnt Palesztinában. Május 14-én 16 órakor megszületett Izrael Állam. 15-én az összes arab állam egyszerre támadt Izraelre. 1949. elejére megvédte területeit, és még növelte is azt.
.
Ben-Gurion 1948-tól Izrael Állam miniszterelnöke, és még 15 évig, 1963-ig, mint miniszterelnök állt az ország élén, kivéve az 1953-55 közötti időszakot. Politikai működése idején az ország még két háborúból került ki győztesen. Az ország népessége megháromszorozódott, 0,5 millióról 1,5 millióra emelkedett.
.
Habár elvesztette pártjának vezető szerepét, a Kneszetben egészen 1970-ig tevékenyen részt vett, majd ezt követően visszavonult a politikából, és egy Negev-sivatagban lévő kibucba költözött, Sde-Boker-ba.

Tel-Avivban halt meg 1973. december 1-én.
.
Emléke legyen áldott!