Formálódó Magyar Charta

Forrás: HVG / Riba István

A 2006-os tévéostrom hetére időzítette demonstrációját a kormányfő által kezdeményezett Magyar Charta. A megmozdulás ismét összehozhatja a szocialista és a liberális tábort.

Nincs kifogásom az ellen, ha politikusok beszédet mondanak egy civil szervezet gyűlésén - meghívott vendégként. De ha politikusok szervezik a civil kezdeményezést, az nekem büdös - fogalmazta meg véleményét Bozóki András politológus, későbbi kulturális miniszter 2002-ben, amikor Összefogás néven akarta Vitányi Iván szocialista parlamenti képviselő újjáéleszteni az egykori Demokratikus Chartát (lásd Charta 1.0 című írásunkat). A jelenlegi helyzet nem sokban különbözik a 2002-estől, csak most Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hirdetett meg még július 6-án egy új, Magyar Charta nevű mozgalmat és ahhoz kapcsolódóan szeptember 6-ára tüntetést.

Volt idő, amikor a Kossuth téri tüntetés nem a parlamenti demokrácia megkérdőjelezését jelentette, hanem egyenesen annak megvédését - így tekintett küldetésére az 1991 decemberében alakult Demokratikus Charta (DC) mozgalom, a liberális és szocialista értelmiség közös szervezete. Az eredetileg az év szeptemberében egy 17 pontból álló nyilatkozat aláírásával induló akció azután vált mozgalommá, hogy Antall József miniszterelnök Surányi György jegybankelnök eltávolítását a charta aláírásával indokolta. A kormányfő álláspontja az volt, hogy Magyarországon jogállami demokrácia van, ezt viszont a DC nyilatkozata - s aki azt aláírja - kétségbe vonja. Tovább a HVG cikkéhez.

Gyurcsány "szélsőségek elleni nemzeti önvédelmi mozgalomként" tervezte a charta létrehozását, az apropó a melegtüntetés brutális megzavarása volt (HVG, 2008. július 12.). Ezt a kezdeményezést azonban a baloldali és liberális oldalon sem vették jó néven, s többen ki is fejezték véleményüket, hogy egy szocialista szerveződéshez nem lehet majd megnyerni a civil csoportok képviselőit, sőt a demonstrációra még azok sem jönnek el, akik a célokat támogatnák, ám nem kedvelik Gyurcsányt. Összefogás az erőszak ellen néven néhányan el is kezdtek szervezkedni s saját tüntetést előkészíteni.

A charta szervezése maradt szocialista hatáskörben. Azt, hogy a szeptember 6-ára beígért nagygyűlést elhalasztották, először az MSZP-s parlamenti képviselők tudták meg augusztus 26-án, amikor Vitányival közösen Gyurcsány tájékoztatta őket. A nagy nyilvánosság sem valamely civil szervezettől, hanem Daróczi Dávid kormányszóvivőtől értesült az új fejleményről, s arról is, hogy a charta tüntetését szeptember 20-ára halasztották. Másnap aztán maga a miniszterelnök jelentette be, hogy a mozgalom nevét Magyar Demokratikus Chartára változtatja, s ezzel újjáalakítja a Demokratikus Chartát, amely a kilencvenes évek első felében nagy szerepet játszott a szocialista-liberális szövetség létrehozásában.

Tüntetés helyett alakuló ülést tartanak majd a meghívottak szeptember 6-án, a kezdeményezést már aláírásukkal támogatók egy részét azonban, úgy tűnik, erre nem hívták meg. Legalábbis a HVG kérdésére mind Rainer M. János történész, mind Pomogáts Béla irodalomtörténész azt mondta kedden, még nem kapott értesítést a szombati összejövetelről. Az egyik fő szervező egyébként - Vitányi mellett - Márton László író, a Bibó István Közéleti Társaság egyik vezetője, aki már a 2002-es Összefogás mozgalom elindításában is részt vett.

Rossz nyelvek szerint a júliusban történtekre azért nem azonnali tiltakozó nagygyűlést hívott össze Gyurcsány, hogy a demokrácia védelmezői kinyaralhassák magukat. A jelek szerint azonban a szervezői csapat úgy találta, még szeptember elején is nehezen tudnák megmozdítani támogatóikat. A júliusi atrocitások lassan már a ködös távolban vannak, az azonnali felháborodás elült, így aligha lehetne kellő tömeget tüntetésre csábítani. Szeptember 20-a viszont éppen megfelelő mozgósítási dátum lehet: előtte három nappal lesz ugyanis a 2006-os tévéostrom évfordulója, amelyen újra komoly randalírozások várhatóak Budapesten. Legalábbis a Rendszerváltó Fórum nevű szervezet már meghirdette, szeptember 17-én a Corvin köztől a Kossuth térig tartó vonulást tervez, s végrehajtja az igazi rendszerváltozást.

A chartatüntetés sikere vagy kudarca a jelenleg nem túl szívélyes szocialista-szabaddemokrata kapcsolatra is kihathat. Júliusban, a miniszterelnöki bejelentés után Horn Gábor, a melegtüntetés végén az utcán megpofozott szabaddemokrata politikus is azt mondta, hogy nem kér a chartából, "mert az abban a pillanatban szocialista rendezvénnyé vált, amikor a miniszterelnök meghirdette". Fodor Gábor pártelnök pedig a választók levadászásának szándékát látta Gyurcsány kezdeményezése mögött. Az viszont egyáltalán nem kizárt, hogy a szabaddemokratákhoz közel álló, befolyásos értelmiségiek a pártvezetés véleményével dacolva részt vesznek a chartamozgalom újjáindításában, ami nehéz helyzetbe hozhatja Fodorékat. Az eddigi aláírók között legalábbis ott található Göncz Árpád éppúgy, mint Kende Péter politológus, Radnóti Sándor irodalomtörténész, Bauer Tamás vagy Dornbach Alajos egykori SZDSZ-es parlamenti képviselők. A csatlakozás a miniszterelnök kezdeményezéséhez tehát megosztja a szabaddemokratákat, s nyilvánvalóvá teszi, hogy korántsem állnak egységesen a Gyurcsányt újabban hiteltelen politikusnak minősítő Fodor mögött. A közös fellépés tehát - főleg az őszi parlamenti szavazások előtt - mindenféleképpen Gyurcsány érdeke, hiszen a fasiszta veszélyre való hivatkozással újra egy táborba terelheti a liberálisokat és a szocialistákat.

A demonstráció az összefogás mellett nemcsak a szélsőjobboldallal, hanem - a következő választásokra is figyelemmel - a Fidesszel szembeni kiállást is jelent majd. Ezt már a charta meghirdetésekor is nyilvánvalóvá tette a miniszterelnök, amikor a Klubrádióban kijelentette, hogy a jobboldali láncolat a randalírozóktól a Magyar Gárdán és a Jobbikon keresztül a Fideszig ér. A miniszterelnök kommunikációs tanácsadója, Gréczy Zsolt pedig már júliusban megfogalmazta a fő célt: a Fidesznek "harmadik választási vereségre lesz szüksége, hogy a magyar jobboldal tisztulási, megújulási folyamata végre elinduljon".