Miért örülünk Mózes halálakor? A Tóra örömünnepe elé

2019. Október 20. / 16:50


Miért örülünk Mózes halálakor? A Tóra örömünnepe elé

Két ünnepe is van a Tórának, a Tóraadást megköszönő Sávuot és a Szimhát Tóra, a Tóra örömünnepe. De két Tóránk is van, egy külső és egy belső. Ahogy két Mózesünk is.


A most lezáruló őszi ünnepek végig a belső világ felfedezéséről szóltak. Jom Kipprurkor nincsenek testi igényeink, nem eszünk, nem iszunk, nem figyelünk az öltözetünk külső szépségére. Angyalok vagyunk szinte, úgy imádkozhatunk a hagyomány szerint, mint az angyalok. Szukkotkor, noha éppen betakarítottunk, behurcolkodhatnánk az ősz elől, mégis kimegyünk a hidegbe egy belső hang hívására.

Szimhát Tórakor kapjuk korunk egyik legnagyobb modern ortodox tanítója, Shlomo Riskin szerint a „belső Tórát”. A másodikat, amelyet azután adott az Örökkévaló, hogy Mózes összetörte az első táblákat az aranyborjút imádó népet megtalálva. Az első Tóraadás problémátlanul derűsnek ígérkezett, a másodikat súlyos önvizsgálat előzte meg. Az ember szembesült súlyos és sötét belső késztetéseivel, türelmetlenségével, bizonytalanságának elviselésére képtelen megvesztegethetőségével, amellyel vágyik ugyan élete értelmét megtalálni, de két perc megnyugvásért kész feladni a keresést. Jó neki, csak kéznél legyen, a Teremtő helyett a saját teremtménye is, az arany könnyen elvakítja. Végül azonban a legtöbben az igazságot, a Tórát választjuk.

Mózes élete külsőleg nem volt sikeres. A fáraó házának lakójából a rabszolgák kínlódó menedzsere lett, de még ők sem becsülték erőfeszítéseit. A sivatagban halt meg hazátlanul, küldetését nem ő teljesítette be. Ő vetett, de nem ő aratott. Sírhelye is ismeretlen.

Belső élete azonban a Tóra, ő adta át nekünk a művet, amelyben megnyilatkozott az Örökkévaló. Fizikai élete véget ért, szellemi elevensége örök. Sírja nincs, öröksége van. Ahogy mindegyikünk, úgy ő is az örökségében él tovább, emlékét nem a temetőben, hanem a Tóra olvasásának révén gondozhatjuk. Mózes él. Él a Teremtés születésében, Ádám és Éva egymásratalálásában, Jákob és Ráhel szerelmében, az anyaságban, a magányban, a megbocsátásban, a barátságban, mert a Tóra olyan elevenséggel tud minderről beszélni, mintha tegnap fejezték volna be.

Mózes eleven élete a Tóra. Találjuk meg azok eleven életét, örökségét, akik már nincsenek velünk, a Smini Áceretkor mondott mázkir során. Találjuk meg a nagyszülőket az unokák életében. Kezdjük elölről a teremtés hétköznapjait. Az élet él és élni akar, kezdődik az örök teremtés így ősszel, az elmúlás évszakában. Ezt, a továbbhaladó élet folytonosságát, az életet ünnepeljük most, a Tóra örömünnepén. Az önvizsgálat, a szembenézés, a felelősségvállalás jutalma a boldogság. Ezért búcsúznak tőlünk örömmel az őszi ünnepek.

Boldog újrakezdést!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
„…Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!”