Ádár

2010. Február 14. / 12:13


Ádár

A HÉBER HÓNAPOK / ÁDÁR

Ádár az év 12. hónapja, ha a hónapokat Niszántól számítjuk, és a 6. hónap, ha tisritől, ahogy azt napjainkban tesszük.

Az ádár szó babilóniai gyökerű, akkád eredetű. Akkádul a hónap neve: ádáru, és ádár séninek (a második ádár hónap, amit beiktatunk, ha az év szökőév, sáná meuberet) a neve Archu nákru Ádáru. A zsidók a hónapok nevét Babilóniából hozták. Ádáru akkádul azt jelenti: sötét, borongós.

Miért lett ez a hónap neve? Mert ez a téli esős évszak utolsó hónapja, és ilyenkor az ég felhős, borongós. Eszerint az akkád "ádáru" szóból származik a héber Ádár név. Egy másik magyarázat szerint az ádár, a héber "ádir" szóból származik, mert ebben a hónapban nagy csodák történtek Izrael népével, és "ádir" azt jelenti: nagy, hatalmas. Egy harmadik magyarázat szerint, az ádár szó a héber "hádár" szóból származik, ami szépséget jelent, ahogy bölcseink magyarázzák: "Hádár kiblu bime Achásvéros", szépen, ünnepélyesen fogadták el a zsidók a Tórát Áchásvéros idejében, ahogy írva van: "kimu vekiblu" (Eszter 9:27), "betartották és elfogadták [önként]", vagyis betartották, amit már elfogadtak, (a Tórát) Purim idején.

A hónap csillagjegye: halak (dágim), a midrás szerint azért, mert az esőzések miatt, ebben a hónapban különösen szaporodnak a halak. Egy másik magyarázat egy remezt, utalást talál Josuá ben Nunra, ugyanis Mózes halála után, Zájin Ádárkor (ádár hónap 7-én), ő lett a nép vezetője, és az ő nevében a nun, héberül "halat" jelent. Bölcseink szerint ezért lett a hónap szimbóluma a hal. A chaszidikus irodalomban úgy magyarázzák, hogy azért a dág (hal) a hónap szimbóluma, mert Mózes, ádár hónap hetedikén született és hunyt el, és ha összeadjuk a héber dág szó betűit, hetes számot kapunk (dálet + gimmel).

Ádár hónapja említtetik Eszter könyvében, Ezra könyvében (6:15) és az apokrif irodalomban (szfárim chiconimban), Makkabeus II. (15:36).

Ádár hónap eseményei:

Ádár 1-én hirdették ki minden évben, hogy a nép hozzon fél sékelt adományként a Szentély karbantartására, és a közösségi áldozatok vásárlására, illetve hogy meg tudják belőle javítani az utakat, amin a nép, a következő hónapban feljön Jeruzsálembe. Ezért a Bét Din már niszán előtt egy hónappal (ádár 1-jén) kihirdette, hogy mindenki hozzon fél sékelt, hogy még idejében meg tudják venni a közösségi áldozatokat és megjavítani a Szentélyt Peszách előtt. Ezért nevezik, Rosh Chódes ádár előtti szombatot párását skálimnak, vagyis a "sékelek fejezetének".

Mikor a hónapokat még nem naptár szerint állapították meg, hanem tanuk alapján hirdették ki az Újholdat, a Bét Din küldöttei, miután megtudták, hogy az előző hónap 29 vagy 30 napos volt (chászér vagy málé) a diaszpórába mentek, hogy elmondják a külföldön élő zsidóknak, mikor lesz Purim és mikor kell a Megilát olvasni. Ádár volt az egyik, azon hat hónap közül, amikor a küldöttek külföldre mentek, hogy elmondják hogy a hónap teljes vagy hiányos volt, mert ettől függött, hogy a rákövetkező niszán hónapban mikorra esnek az ünnepek

Ádár 7-én született és halt meg Mózes (Megilá 13b). A Chevrá Kádisá tagjai böjtölni szoktak ezen a napon, hogy bocsánatot kérjenek, ezáltal, ha egy halottal, véletlenül, nem bántak volna tisztességgel. Ez a nap, minden évben Tecáve heti szakaszára esik, akár 12 hónapos akár 13 hónapos az év. Ebben bölcseink egy jelet találtak, ugyanis ez az egyetlen fejezet a Tórában, amiben nincs megemlítve Mózes neve. Mózes kérte az Örökkévalót: "Ha elpusztítja népét, az ő nevét is törölje ki Tórájából". Bár a népet nem pusztította el az Örökkévaló, de mivel egy cádik szavának valamilyen formában mindenképpen teljesülnie kell, nincs említve ebben a heti szakaszban Mózes neve.

Ádár 9-én több forrás szerint Tá'ánitot, böjtnapot hirdettek ki, a Bét Sámáj és Bét Hillél közötti viták miatt, de később ez a böjtnap eltűnt.

Ádár 13-án
nagy vereséget szenvedtek a görögök Nikánor vezetése alatt Juda Makkabi ellen. Nikánort elfogták és megbüntették, amiért szidta az Örökkévalót és Jeruzsálemet. Ez a nap sok éven át ünnepnap volt, de idővel elfelejtették, és később épp ez a nap lett Tá'ánit Eszter, Eszter böjtje.

Ádár 14-én Áchásvéros király idejében megpihentek meg a zsidók a nem fallal körülvett városokban a harcok után. Ennek örömére ünnepeljük meg mi is minden évben Purim ünnepét.

Ádár 15-én a fallal körülvett városok is megpihentek, ennek emlékére van Susán Purim mind a mai napig, azokban a fallal körülvett városokban melyek Józsua idejében léteztek.

Ádár 16-án
kezdték újra építeni Jeruzsálem falait Nechemjá idejében. Ezt a napot szintén ünnepnapnak kiáltották ki, mert nagy öröm volt a zsidóknak, hogy építik a városfalat.

Ádár 20-án nagy ünnepnapot tartottak a zsidók. Choni Hámáágél nagy cádik volt a második templom idején (Tá'ánit 19a), mikor is a nép kérésére esőért imádkozott, és mivel az Örökkévaló meghallgatta imáját eleredt az eső ezen a napon.

A Midrás (Jálkut Simoni) szerint mikor Hámán sorsot vetett és ádárt kapta, nagyon örült, ugyanis ebben a hónapban nem talált a semmit, amit a zsidók javára írhatott volna, és ezt még tetézte, hogy ebben a hónapban hunyt el vezetőjük, Mózes. Ezért azt gondolta, hogy ez a hónap lesz a legjobb arra, hogy elpusztítsa a zsidókat és így szólt: "Elfogtam őket (a zsidókat) mint a halász hálójában a halakat. Erre az Örökkévaló így válaszolt neki: "Fordítva lesz: a zsidók fogják legyőzni ellenségeiket és téged is!" Ezért mondták bölcseink: "Misenichnász Ádár márbim beszimchá" Mikor beköszönt ádár hónapja, sokasítsuk meg a boldogságot!

Szökő évben két ádár hónapot is találhatunk a naptárban, nevük: ádár álef és ádár bét. Ilyenkor ádár álef harminc napos ádár bét pedig huszonkilenc napos. A különböző események, melyeket más évben ádárban tartanak - például: Eszter böjtje, Purim, Susán purim, a Bár micvák és a Bát micvák - ádár bétben kerülnek megtartásra, de a Jahrzeiteket ádár alefben tartjuk, és a Káddisokat is ekkor mondjuk.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi az ómerszámlálásról
Mazsihisz hírek
Erősíteni kell a zsidó közösségek ellenálló képességét