Napi Talmud - Bava Batra 172: „Idő és hely"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

Amikor jogi dokumentumot írunk, a legapróbb részleteknek is nagy hatásuk lehet. Például a rögzített időpont és helyszín formálisnak tűnhet, de ezek az adásvétel hitelesítését szolgálják, és annak eldöntése, hogy melyik dátumot vagy helyet tüntetjük fel, messzemenő következményekkel járhat.

A mai daf egy olyan vitát zár le, amely arról szól, hogyan kell helyesen dátumozni egy adásvételi dokumentumot:

Rava bar Rav Sheila azt mondta azoknak, akik tulajdonszerzési dokumentumokat írnak: „Amikor tulajdonszerzési dokumentumot írtok, ha ismeritek a szerzés dátumát, írjátok azt, ha nem, akkor írjátok a jelenlegi dátumot, hogy elkerüljétek a csalás látszatát."

Más szóval nem szabad megbecsülni egy szerzés dátumát, mert később ez kérdésessé válhat, és hamisnak tűnhet. Hiába tűnik pontosabbnak az adásvétel időpontját írni, ha nem lehetünk biztosak abban, hogy az helyes, akkor ez a hamisítás gyanújára adhat okot.

Ezt a megbeszélést a dokumentumon rögzített helyről szóló hasonló vita követi:

Rav azt mondta az írnokának, és Rav Huna is azt mondta az írnokának: „Amikor dokumentumot írsz Sili városában, írd, hogy „Sili,” még akkor is, ha az ügyeket Hini városában bonyolították le; ha pedig Hini városában írsz dokumentumot, írd, hogy „Hini,” még akkor is, ha az ügyeket Sili városában bonyolították le.”

Még akkor is, ha a tranzakció egy másik városban történt, Rav azt tanácsolja, hogy mindig azt a várost rögzítsék, ahol a dokumentumot írják. Egyes kommentátorok szerint itt hasonló indíték áll: A dokumentum aláírásának helyét kell feltüntetni, hogy elkerüljük a hibákat, amelyek a csalás gyanújához vezethetnek.

A Toszafot megjegyzi, hogy Hini és Sili földrajzilag közel helyezkedtek el egymáshoz, és az emberek gyakran utaztak közöttük. E példával Rav kiemeli, milyen fontos pontosan rögzíteni a dokumentum aláírásának helyét. Ha a dokumentumot Hiniben írták, de a szerzés Siliben történt, és a dokumentumban Sili szerepel, valaki mondhatná: „Azt írja, hogy Sili, de azon a napon Hiniben voltál!” Az ilyen forgatókönyv elkerülése érdekében Meiri azt javasolja, hogy mindkét helyet tüntessék fel: „Ma Hiniben írjuk alá azt, ami Siliben történt.”

Ra'aviah, egy középkori német tudós szerint itt nem a tisztességtelenség látszatának elkerülése a cél, hanem az, hogy ha ez az irat bíróság elé kerülne, könnyebbé váljon az aláíró tanúk felkutatása, mivel az adott városban ismerték őket, és feltehetően ott is éltek. Ezáltal az okiratban rögzített helyszín gyakorlatias szempont.

Egyik kommentátor sem gondolja úgy, hogy az okiratnak az ügylet dátuma szerinti datálása, vagy az ügylet helyének feltüntetése az okirat aláírásának dátuma és helye helyett automatikusan érvénytelenné teszi az okiratot, de attól tartanak, hogy ez a gyakorlat megkérdőjelezhetővé teszi azt, és bürokratikus terhet jelenthet. Még ha az esetek többségében az egyetlen előny a valótlanság látszatának elkerülése, ez is jót tesz az üzletnek: Az, hogy az ember elkerüli a csalás minden formáját, bizalmat teremt, ami elengedhetetlen az ilyen típusú ügyletek megkötéséhez.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 172 ITT olvasható.