Napi Talmud - Bava Batra 155: "Már felnőtt"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

Megtanultuk, hogy egy gyermek még a nagykorúság elérése előtt örökölhet elhunyt szülőjétől. Bár tulajdonjogot szerezhet, nem adhatja el az örökölt vagyont, mivel a legtöbb pénzügyi tranzakció, beleértve az ilyeneket is, csak akkor érvényes, ha mindkét fél nagykorú.

A mai dáf azt vizsgálja, hány évesnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy eladhassa az apjától örökölt vagyont. Rava és Rav Huna bar Hinnana két különböző választ oszt meg, mindkettőt Rav Nahmantól idézve.

Rava szerint Rav Nahman azt mondja: tizennyolc évesen.

Rav Huna bar Hinnana szerint Rav Nahman azt mondja: húsz évesen.

Mind Rava, mind Rav Huna bar Hinnana egyetért abban, hogy egy kiskorú nem adhatja el az örökölt vagyont, de különböző életkorokat tanultak Rav Nahmantól.

Az Egyesült Államokban sok 13 éves bár micvás fiú áll fel a bima előtt, és kijelenti: „Ma már férfi vagyok…” A bár és bát micvá nagykorúvá teszi a személyt vallási szempontból, például a parancsolatok betartására való kötelezettség és a Tórához való felhívás tekintetében. A rabbik azonban úgy vélték, hogy egy tizenéves nem alkalmas összetett pénzügyi tranzakciók felelősségének viselésére.

Ekkor Rabbi Zeira egy ellenvetést hoz fel egy korábban tanult bráitából:

Történt egy eset Bné Brákban, ahol valaki eladta az apja vagyona egy részét, majd meghalt, és a családtagok megtámadták az eladást azzal, hogy „Kiskorú volt a halála idején.” Elmentek Rabbi Akivához, és megkérdezték: „Mi a halacha? Vizsgáljuk meg?” Rabbi Akiva azt mondta nekik: „Nem szabad  megszégyeníteni őt. Ráadásul a serdülőkor jelei megváltoznak a halála után.”

Rabbi Akiva visszautasította a család azon javaslatát, hogy exhumálják az elhunyt rokonukat annak megállapítására, hogy kiskorú volt-e halála idején. A halott méltóságának megőrzése fontosabb, mint egy adott vagyon tulajdonjogának kérdése. És ha a család tagjai figyelmen kívül hagynák ezt a döntést, Rabbi Akiva hozzáteszi, hogy az exhumálás során talált bizonyítékok jogilag érvénytelenek lesznek, mivel a bomlás megváltoztatja az emberi testet.

Rabbi Zeira ezt a bráitát használja arra, hogy érveljen: a nagykorúság törvényes életkora tizennyolc év, és nem húsz:

De ha azt mondod, hogy „húszéves korától”, ha megvizsgálják, akkor mi van vele? De nem azt tanultuk-e egy misnában (Nidda 47b): „egy húszéves férfit, akinek nem fejlődött ki két szeméremszőrzete, bizonyítani kell, hogy húszéves, és akkor a szárisz (eunuch vagy szexuálisan fejletlen férfi) tekintendő”.

Rabbi Zeira arra következtet, hogy egy korábbi hagyományból tudjuk: húszéves korban valaki bíróság elé állhat, és felnőttnek minősülhet, függetlenül a testi adottságaitól. Ha a nagykorúság kora húsz lenne, nem lenne szükség vizuális vizsgálatra. Tehát – vonja le a következtetést – ez azt bizonyítja, hogy a nagykorúság kora tizennyolc év. A holnapi dáfon megtudjuk, hogy Rav Nahman valójában azt mondta, hogy a nagykorúság korhatára egy ingatlan adásvétel lebonyolítása szempontjából húsz év.

Ez az egész vita arra emlékeztet minket, hogy a felnőtté válás – még jogi szempontból is – szakaszosan történik. Ahogy felnövünk, új jogokat és felelősségeket szerzünk – mind vallási, mind pénzügyi törvények szerint.

A mai dáf arra is emlékeztet, hogy az, hogy valakit gyermeknek vagy felnőttnek minősítünk a jog színterén, bonyolult, és gyakran nem motiváció nélküli döntés. A történetben szereplő családtagok azt szeretnék bizonyítani, hogy elhunyt rokonuk kiskorú volt, hogy érvénytelenítsék az eladást és visszaszerezzék a vagyont. Más esetekben az az állítás, hogy valaki felnőtt vagy gyermek, ritkán semleges, hanem gyakran az igazságosság, a cselekvőképesség és a felnőttkor sokkal bonyolultabb értelmezésének része.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla

A Bava Batra 155 ITT olvasható.