Napi Talmud - Bava Batra 152: „Két szék közt..?"

A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A   My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

A mai dáf során előkerül az a jól ismert mondás, hogy "egy fenékkel két lovat nem lehet megülni", azonban a bölcsek nem a helyzet lehetetlenségére utalnak vele, hanem pozitív metaforaként használják.

Megtanultuk, hogy ha egy haldokló a halálos ágyán vagyontárgyakat ajándékoz szeretteinek, majd meggyógyul, ezek az ajándékok visszavonhatók. De mi van akkor, ha az ajándékozó különösen gondosan járt el, és gondoskodott arról, hogy az ingatlan tulajdonjoga valóban átszálljon? Mi van, ha nem csak szóban ajándékozta el a vagyont, hanem odáig ment, hogy hivatalos dokumentumot is írt, amelyben kijelentette, hogy a vagyon jogszerű szerzés révén került átadásra?

A rabbik nem értenek egyet abban, hogy mi a teendő ebben az esetben. A két álláspontot fordított sorrendben mutatom be. 

Smuel azt mondta: „Nem tudom, mit kellene ebben az ügyben elrendelni. Talán az ajándékozó csak írásbeli formában akarta átadni, de az okirat a halál után nem érvényes.”

Smuel számára nem egyértelmű, hogy a tulajdon valóban átruházásra került-e. Úgy érvel, hogy ha ilyen körülmények között készítesz egy okiratot, amelyben kijelented, hogy az ingatlan kinyan által került átadásra, akkor az okirat ténylegesen szerződésnek minősülhet. Tehát ha a haldokló meggyógyul, és az okiratot soha nem adták át a lehetséges kedvezményezettnek, az átruházás nem történt meg. Továbbá– érvel Smuel –, ha az illető meghal, az ingatlan akkor sem kerül át, mert a rabbik szerint egy szerződés csak akkor érvényes, ha mindkét fél él, amikor azt átadják.

Ráv azonban biztos abban, hogy egy haldokló által kinyan okirattal ajándékozott ingatlan átruházásra kerül:

„Ráv tanházában azt mondják Ráv nevében: Két paripára ültette a megajándékozottat.”

A Gemara így magyarázza Ráv érvelését:

„Olyan ez, mint egy egészséges ember ajándéka, és olyan, mint egy haldoklóé. Olyan, mint egy egészséges ember ajándéka abban az értelemben, hogy ha az ajándékozó meggyógyul, nem vonhatja vissza. Abban az értelemben viszont olyan, akár egy haldokló ajándéka, hogy ha az ajándékozó kijelenti, hogy a neki járó kölcsönt Ez és Ez kapja, akkor a neki járó kölcsönt Ez és Ez szerzi meg.”

Ráv azt tanította a tanítványainak, hogy ha egy haldokló személy írásbeli kinyan-nyilatkozattal erősíti meg az ajándékát, az ajándékot nem lehet visszavonni, ha az illető felépül. Sőt, az ajándék státusza megerősödik: megkapja a halálos ágyi ajándékok előnyeit (ahol nem szükséges minden érintettnek jelen lennie) és az egészséges emberek ajándékainak előnyeit is (amelyeket nem lehet visszavonni). Vagy ahogyan Ráv emlékezetesen fogalmazott: „A kedvezményezett két lovon lovagol.”

Ráv számára a két ló meglovaglása kettős alapot, megerősítést jelent. Ma azonban ez a kifejezés valami lehetetlen dolgot takar.

Miközben együtt tanulunk, folyamatosan emlékeztetnek bennünket arra, hogy a Talmud rabbijai a miénktől nagyon különböző világban éltek. Más technológiáik voltak, más volt a kapcsolatuk a nem zsidókkal, más ideológiájuk volt a nemekről és még sok minden másról. A mai dáf emlékeztet minket arra, hogy léteznek kis és nagy különbségek a fogalmak és kifejezések között. Számunkra a kihívás az, hogy tanulásunkkal áthidaljuk ezt a szakadékot, miközben nem veszítjük szem elől ezt a két különböző történelmi és kulturális kontextust. Talán az egyik dolog, amit mindannyian megtanulunk a dáfon keresztül vezető utunk során, az az, hogy hogyan lovagoljuk meg ezt a két különböző lovat egyszerre.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla

Bava Batra 152 ITT olvasható.