A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye.
Ma a Bava Batra 135-höz kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek:
A halálos ágyon írt végrendelet hirtelen felbukkanása gyakori eleme a filmek és sorozatok világának. Ebben a meglepő fordulatban mindig akad egy feltételezett örökös, akit kitagadnak. De mivel ez nem csak a televízió fikciója, a mai dáf folytatásában a misna leírja, hogyan állapíthatjuk meg egy ilyen végrendelet érvényességét:
Aki meghal, és egy végrendeletet (dayetikei), amelyet az illető a halálos ágyán írt, a combjához kötve találnak meg, ez semmis (azaz a végrendelet nem érvényes). Ha azonban a végrendelet tulajdonjogát egy másik személyen keresztül az arra kijelölt személyre ruházta át, akár egy örökösre, akár nem egy örökösre, az érvényes.
Elképzelhetjük, hogy egy haldokló új végrendeletet ír, és hogy mindenki tudja, hogy ez nem hamisítvány, a combjához köti, hogy halála után megtalálják. (A Tóra több helyen is eufemizmusként használja a comb kifejezést a nemi szervekre, így lehetséges, hogy ez a dokumentum egy intimebb helyen van.) Sajnos, még ha nyilvánvaló is, hogy az elhunyt írta, a végrendelet nem tekinthető érvényesnek. Csak akkor fogadják el a végrendeletet, ha az elhunyt a kijelölt személyre ruházta a tulajdonjogot.
A misna ezt az utolsó pillanatban készült dokumentumot dayetikeinek nevezi, amelyet a Gemara úgy határoz meg, mint egy olyan dokumentumot, amely meghatározza, mi történik a szerző halála után.
Ez különbözik egy ajándéktól, amely lehetővé teszi az örökös számára, hogy még az illető életében használja az örökséget, miközben a tulajdonjog hivatalosan a halál után kerül át.
Ezután a Gemara egy újabb sikertelen, utolsó pillanatban tett vagyontárgy-átadási kísérletet hoz példaként:
Rabba bar Rav Huna Rav tanházának erkélyén ült, és Rabbi Jochanan nevében így szólt: Ha van egy személy a halálos ágyán, aki azt mondja: „Írjatok (átadási okiratot) és adjatok 100 dinárt ennek és ennek,” majd meghal, nem írják meg és nem adják át. Ez azért van így, mert talán csak átadási okirattal akarta átadni, és mivel az okiratot nem írták meg életében, azt nem lehet halála után megírni, mert az átadási okirat nem érvényes az elhunyt halála után.
Rabba bar Rav Huna szerint egy ilyen okirat megírására vonatkozó utasítás csak akkor érvényes, ha a haldokló személy még életben van, amikor az okiratot megírják. Különben honnan tudhatnánk, hogy a haldokló nem gondolta-e meg magát az utolsó pillanatban? Ezen aggodalom miatt nem fogadják el.
És mi van, ha – akár egy szappanoperában – két dayetikei is van?
Amikor Rav Dimi Erec Jiszráelből Babilóniába érkezett, így nyilatkozott: … egy dayetikei érvényteleníti az előző dayetikeit.
Csakúgy, mint a jelenlegi jogrendszerünkben, egy új végrendelet érvényteleníti a régit, így egy új dayetikei is érvényteleníti az előzőt. Ugyanúgy azonban, mint az elsőt, csak akkor érvényes, ha a személy életében írták meg. Egy meglepetésszerű dokumentum, amely az elhunyt testére van kötve, bármilyen drámai is, semmisnek tekintendő.
A Bava Batra 135a IDE kattintva elérhető.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
