„Mindenütt
a világon, ahol megjelenik a paráznaság és bálványimádás, ott pusztulás jön a
világra és jókat, rosszakat egyaránt megöl…” – írja az újpesti főrabbi az
aktuális Pinhász hetiszakaszunk kapcsán.
„Íme, én adom neki békeszövetségemet.” (Mózes 25.12.)
Bilám,
Midján varázsló prófétája, nem volt képes elátkozni zsidó népet. Tanácsot ad
Boloknak, Moab királyának: „A zsidók Istene gyűlöli a paráznaságot, tanácsot
adok neked… küldjél közéjük kéjnőket, lányaitok közül…” (Szánhedrin 106a)
Bileám
tanácsára a moabita és midjanita nők nem csak orgiákra veszik rá a zsidókat,
hanem a bálványimádásra is: „…a nép evett és leborult az ő isteneik előtt…” (Mózes
4. 21.2.)
Midrás, (Brésit rábá 6:5.) szerint, a korlátok nélküli szexuális kicsapongás és a
bálványimádás között ok-okozati kapcsolat van, ezért együtt jár a kettő:
„Mindenütt a világon, ahol megjelenik a paráznaság és bálványimádás, ott
pusztulás jön a világra és jókat, rosszakat egyaránt megöl…”.
Rási, a
középkori Tóra kommentátor, tanítja: „Amikor egy izraelitán úrrá lett a testi
vágy, arra kért egy midjanita nőt, hogy adja oda magát neki. A nő, erre
előhúzott egy Peor-bálványt kebléből, és azt mondta neki: „Borulj le ez előtt!”
Mi is
volt a Báál Peor? A Talmudból kiderül, hogy „A testi korlátok mindennemű
felrúgása, a testiség bálványozásának kultusza volt. Báál Peor szolgálata,
ugyanis úgy történik, hogy valaki „elereszti magát” előtte” (Szánhedrin 7/6)
„Történt
egyszer egy pogány asszonnyal, hogy nagyon megbetegedett. Azt a fogadalmat
tette, hogy ha felgyógyul, akkor a világ minden bálványa előtt tiszteletét
teszi. Fel is épült, és el is ment a földkerekség minden bálványához. Amikor a
Bál Peorhoz érkezett, megkérdezte papjait: Mivel szolgáljátok isteneteket? Mire
azt mondták neki: Spenótot kell enni, bort kell inni, és üríteni kell előtte
(Báál bálványszobra előtt), majd közösülni valakivel ugyanott! Így szólt erre
az asszony: Inkább legyen csak betegség az osztályrészem, mint hogy ilyen módon
szolgáljak isteneket…” (Szánhedrin 64a)
A Bál
Peor tehát a bálvány előtti ürítés, a parázna ocsmánykodás istene.
Erich
Fromm, humanista filozófus, szociálpszichológus (1900-1980) „A szeretet
művészete” című könyvében górcső alá veszi a „pikáns” témát. Szerinte a korai
bálványimádó szertartásokban a közösségi orgia, a szeretetre való vágy, a nemi
ösztön sajátságos megnyilvánulása, az Istentől való eltávolodás példaképe,
ősállapothoz való vágy kifejeződése. Az ösztön uralma a tudat önkontrolja
felett! Mindez
elfogadhatatlan a zsidó kultúrában.
Isten a
„saját képmására” teremtette az embert. A teremtés ősállapotában ember
egyszerre volt férfi és nő. „…Isten képére teremtette „őt” (egyes számban),
férfinak és nőnek teremtette öket” (többes számban) (Mózes 1. 1.27.)
Az
ember szexuális vágya az ősállapotra, a férfi-nő egységre való visszavágyás
kifejeződése. A zsidó vallásban a nemi élet nem egy megtűrt rossz, hanem
egészséges korlátok melletti öröm, s mint olyan a legemberibb aktus.
Értelem-érzelem egysége, mely önmérséklet hiányában romlott és ízléstelen
abúzussá válhat. A Bál Peor kultusz az elszabadult testiség, a fékek nélküli
szexualitás, és a félrecsúszott spiritualitás egyvelege.
Pinhász
Eleázár fia, – Áron főpap unokája, – saját kezdeményezésére kivégezte a Simon
törzs főnökét Zimrit, akit a midjanita Kozbi, (Cúr lánya), rávett a Báál Peori
kultusz „szolgálatára”.
„Buzgalommal
buzgólkodott” – olvassuk Pinhászról, aki felismerte, hogy adott helyzetben
nincs más lehetőség béketeremtésére, mint a „buzgólkodás”, ezért „béke
szövetséget” kapott jutalmul Istentől.
Felvetődik
a kérdés: hogyan értelmezhető az önbíráskodásként elkövetett emberölés
jutalmául kapott „béke szövetség” Pinchasz tettével a vallási félrelépést
torolta meg.
Chatam
Szofer néven ismert Mose Schreiber híres pozsonyi rabbi (1762-1839) mondta:
„Fellépésével Pinhász érdemekhez juttatta népét.” Misna írja: „Aki érdemekhez
juttatja a többséget, az meg van védve, attól, hogy (nagy) bűnbe essék.” Mondta
Isten: „Ne aggódjatok Pinhász tette miatt! Elkövette a gyilkosságot, de ezzel
engesztelést szerezett számotokra. Ezért íme, adom neki a békeszövetségem, mivel
békét közvetített köztem és Izrael között”
Ha a
zsidó jogrendszer nem ismeri el az önbíráskodást, Pinhász hogyan kapott
jutalmat cselekedetéért? Nem kapott felhatalmazást Mózestól vagy Árontól,
tettét nem előzte meg többségi döntés.
A
választ fogadjuk el Maimonidésztől (Rabbi Mose ben Maimon 1138-1204) a
legnagyobb zsidó filozófustól! Misne Torá című művében, a tiltott nemi
kapcsolatok fejezetben (M.T.12:4-5.) olvassuk: „Ha valaki nyilvánosan
paráználkodik tíz felnőtt zsidó férfi előtt, és ha a buzgók tetten érik, és
tettük közben végeznek vele, tettük jónak és áldásosnak tekinthető.
Pinhász
a nemi aktus közben végzett a két parázna Báál Peori kultuszt gyakorlóval.
Tette csak in flagranti tettenérésként fogadható el „buzgóságnak”. Ha viszont
egy „buzgó” erre engedélyt kérne a Bíróságtól, akkor ezt nem engedélyezik neki,
még az aktus alatt „bíráskodna”
Pinchász
esete, a tipikus vallási buzgóság esete, amelyet nem lehet engedélyezni, de
bizonyos esetekben, még Isten haragját is lecsillapíthatja. Nem tanácsolható az
ilyesmi, de ha valaki mégis megteszi kellő pillanatban, és csakis a kellő
pillanatban, hiszen, ha később teszi, akkor halálbüntetést is kaphat érte,
akkor áldásosnak nevezhető tette.
„Azt
mondta az Örökkévaló: Pichász megérdemli, hogy megkapja jutalmát”. Ezért áll
így: Íme, adom neki békeszövetségemet! Hiszen, nagy dolog a béke, mert az egész
világ a béke által működik, és a Tóra egésze is a béke…”. (Midrás Bámidbár
rábbá 21.)
Pinhász
tette mégsem maradhatott büntetlen!
A Talmud három büntetést helyezett
kilátásba: eltávolították tisztségéből, gyermektelenül távozott az élők
sorából, és kígyómarás által halt meg.