Nagy elődeink: Kohn Sámuel (1841-1920)

2019. Január 24. / 14:15


Nagy elődeink: Kohn Sámuel (1841-1920)

Kohn Sámuel, a magyar neológ zsidó történetírás atyja 1841-ben Baján született, és 1920-ban hunyt el Budapesten. Nemzedéke más kiemelkedő rabbi személyiségeihez hasonlóan a kor ideáljainak megfelelően nagy hangsúlyt fektetett a világi tudományokra. Történészként különösen a középkori és a koraújkori magyarországi zsidó történelemmel foglalkozott, és nevéhez fűződik az úgynevezett magyar neológ zsidó történetírás megszületése.

Kohn Sámuel felmenői között számos rabbit találunk, apai nagyapja, Kohn-Schweint Götz bajai és Bács-kiskun megyei főrabbi volt, akinek emlékét egy életrajzban örökítette meg. Kohn Sámuel a ciszterciek bajai gimnáziumában folytatott tanulmányai után Kismartonban, Pápán és a breslaui rabbiképzőben végezte vallási tanulmányait, a breslaui egyetemen pedig nyelvészeti, filozófiai és történelmi tanulmányokat folytatott, majd 1865-ben ott szerzett bölcsészdoktori fokozatot is. Doktori disszertációjának témája a szamaritánus Pentateuchus volt. 1866-ban választják meg a Dohány utcai zsinagóga rabbijának, ahol ő tartott először magyar nyelvű prédikációt. Haláláig a Dohány utcai zsinagógában látta el a rabbi hivatással járó teendőket. 1905-ben főrabbivá nevezik ki, majd 1906-ban a rabbitestület tiszteletbeli elnökének is megválasztották. Tevékenységét Ferenc József is elismerte, először királyi majd udvari tanácsosi címet kapott. Tevékenyen részt vállalt a zsidó közéletben, valamint a tudományos és oktatási életben is: a mérsékelt párt tagjaként jelentős szerepe volt a kongresszus összehívásában és lelkesen üdvözölte a Rabbiképző felállítását (ahol később homiletikát tanított). Két éven keresztül a pesti elemi iskolák felügyelője is volt, és vallást tanított zsidó középiskolákban.

Számos zsidó lapban és történelmi folyóiratban publikált, és az IMIT (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat) elnöke volt. Tudományos munkásságában éppúgy, mint közéleti tevékenységében, a magyarosodás egyik fő támogatója és előmozdítója volt, különös tekintettel a prédikációk nyelvének magyarosítására és a neológ magyar zsidó identitás tudományos megalapozására. Ennek egyik fontos mérföldköve volt a Biblia magyar fordításának elkészítése, amit az IMIT elnökeként Kohn Sámuel kezdeményezett.

Történészként számos fontos középkori forrást publikált (Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez, 1881), 1884-ben pedig megjelent A zsidók története Magyarországon, a legrégibb időktől a mohácsi vészig című munkája. Ebben fogalmazza meg azt a sokat vitatott tézist, hogy a honfoglalás során a magyar törzsekkel együtt zsidó vallású kazárok is érkeztek Magyarország területére. Vitatott státusza ellenére Kohn Sámuel könyve az első munka a magyar zsidóság történetéről, és forráskutatásait a mai napig mérvadónak tartják. Elsőként dolgozta fel a szombatosok történetét is egy 1889-ben megjelent monográfiában (A szombatosok. Történetük, dogmatikájuk és irodalmuk).

Felhasznált források

Frojimovics Kinga (2002), „A ’doktor rabbik’ nagy nemzedéke Magyarországon: a neológ identitás kialakítása a történetíráson keresztül”, in: Zsengellér József (szerk.), (2002), Széfer Jószéf. Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére. Open Art: Budapest, pp. 221-239
Kohn Sámuel (1990), Héber kutforrások és adatok Magyarország történetéhez. Akadémiai: Budapest (az 1881-es kiadás reprint kiadása)
Komoróczy Géza-Frojimovics, Kinga-Pusztai, Viktória-Strbik, Andrea (1995) A zsidó Budapest 1-2. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport
Komoróczy Géza (2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony
Schweitzer Gábor (é.n), Kohn Sámuel (szócikk) in: http://www.yivoencyclopedia.org/article.aspx/Kohn_Samuel
Somod Henrietta (2001), Zsidók Bács-Kiskun megyében. Makkabi: Budapest

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek