Magyar zsidó arcképcsarnok: Heller Bernát – a nemzetközi hírű orientalista

Heller Bernát (1871-1941) a nemzetközi hírű orientalista, néprajzkutató és irodalomtörténész Nagybiccsén született. Fő kutatási területe a héber mese volt, ezen keresztül pedig az arab-iszlám, az európai mese és a magyar mesevilág összehasonlító kutatása.

A Rabbiképző mellett a budapesti bölcsészkaron tanul, ahol 1894-ben szerez bölcsészdoktori oklevelet, 1899-ben pedig rabbivá avatják. Pedagógusként is jelentős tevékenységet végez: hosszú évekig középiskolai tanárként dolgozik, és nem zsidó iskolákban is tanít, ahol francia és német nyelvet valamint magyar irodalmat oktat. 1919-ben nevezik ki a Pesti Izraelita Hitközség által frissen létrehozott fiú- és leánygimnázium élére, amelynek így első igazgatója lesz. A harmincas évek elején a Rabbiképzőben is tanít, és tanítványai közé tartozott többek között Hahn István és Scheiber Sándor is. Egyebek között az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság választmányának és a Magyar Néprajzi Társaság választmányának és folklór bizottságainak tagja, de a Pro Palesztina Szövetség elnöki tanácsában is szerepet vállal.

Egy anekdota szerint, egy ismert francia író egyszer Hellerhez fordult: „Jól tudom, miként él a katolikus ember reggeli ébredéstől esteli lefekvésig, miként él születéstől haláláig; azt szeretném megtudni, miként él a zsidó ember?" Heller Bernát a zsidó néprajz leírásán túl nemcsak azt igyekezett bemutatni, hogy miként él, de azt is, hogy miként érez és gondolkozik a zsidó ember, majd pedig azt, hogy ezek az érzések és a gondolatok alapjaiban egyáltalán nem különböznek a nem zsidó emberétől, ahogyan azt a meseirodalom kultúrákon átívelő alapmotívumai és toposzai is bizonyítják.

Heller Bernát azon mesekutatók közé tartozott, akik a népmesékben és legendákban található közös motívumok feltárásán keresztül a közös kulturális örökség legősibb rétegeit kutatták. Összehasonlító irodalomtudományi, néprajzkutatási és vallástudományi vizsgálatai a héber mese, az arab mese és a magyar folklór kutatásában is alapvetőek. Legismertebb munkája A héber mese, amelyben a zsidó mesék bibliai, talmudi, midrási gyökerei mellett a mesék arab és nyugat-európai párhuzamait is bemutatja. Többek között a Nyugatban is publikált, egy 1920-as tanulmányban például Heine Arany Jánosra tett hatását elemzi. Fontos tanulmányt szentel Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában található folklór-, illetve bibliai motívumainak is és jelentős meglátásokkal szolgált Madách Imre Mózes-drámája, Az ember tragédiája és Katona József Bánk bánjának elemzéséhez is.

Sírja a Farkasréti izraelita temetőben található, és a virtuális nemzeti sírkert része mint a magyar kultúra jelentős személyiségének védett sírja. Nevét azonban nem viseli sem közterület, sem intézmény.

Felhasznált források ide és ide kattintva