Túllépni a sopánkodáson: a Tóra optimista – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 27 perckor köszönt be, a királynő holnap este 21 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a SELÁH LEHÁ hetiszakaszt olvassuk Mózes negyedik könyvéből.

Tényleg van baj. Tényleg nagyon nehéz a helyzet. Tényleg szembe kell ezzel nézni. De a sopánkodás, az önsajnálat nem szembenézés. A Tóra ott kezdődik, ahol a zsidók önsajnálata véget ér. A kémek történetének ez a tanulsága. 

A mostani hetiszakaszban a kémek elmennek megnézni az országot, amelyet az Örökkévaló megígért már Izrael népe alapítóinak, az ősatyáknak. Hogy milyen, milyen nagyszerű, milyen veszélyes, milyen nehéz bevenni. És azt látják, hogy nagyon. A védők erősek, elszántak, jól felszereltek. A zsidók ellenségei erősek.

A tizenkét törzs képviselői, a kémek közül tízen ennyit látnak és ennyit mondanak, azt, hogy a bajt nem kezelni kell, tudva, kik vagyunk és mit akarunk, nem a zsidókkal, hanem az ellenségeikkel kell foglalkozni, kizárólag. Hogy minket senki sem szeret, mindenki bánt. Az önigazolás és az önsajnálat a dolgunk és semmi egyéb, menjünk vissza Egyiptomba. Hagyjuk Istent, a zsidóságnak tett ígéretet, a hitet, az Örökkévalót, a zsidóság tartalmát. Azzal foglalkozzunk csak, kik bántják a zsidókat. Hogy kik a zsidók, maguk, az nem érdekes. A nyafogás a legigazibb zsidó erény. Tényleg volt baj, nehézség, fajdalom, akkor is. De volt, aki nem kizárólag a zsidók ellenségeivel foglalkozott, hanem a zsidók dolgával is. A Tóra hősei. Mindössze kettő a tizenkét kémből.

Azok, akik nem úgy gondolják, mint a többiek, akik felelősek a nehéz helyzetben, a Tóra optimistái Kaleb es Józsué. Látják, hogy nehéz, de nem nyafognak, hanem dolgoznak és kockáztatnak. Nem hárítják el a külvilágra mutogatva a feladatot, amellyel megbízták őket. A Tóra velük van. A Tóra szerint nem a nyafogás a legfőbb zsidó erény, sem akkor, ha, mint legtöbbször, van baj, sem akkor, ha épp nincsen. Egy csoport erejét az mutatja, ha ellenségei helyett képes elsősorban saját céljaival, létokával foglalkozni. Hinni önmaga létének értelmében. Élni annyi, mint hinni ebben. Élni annyi, mint hinni.

Így van ez azóta is, ez a Tóra alaptörténete. És a zsidók, akiknek dolguk van együtt, azokból is állnak, a Tórában ők a többség, akik sopánkodnak, önsajnálnak nehéz helyzetben. A tíz önsajnáló kém létszámából tanuljuk részben, hogy tíz zsidó egy minján. Azoknak, akik úgy zsidók, hogy félnek, vigaszt kell nyújtanunk, együtt mennünk tovább.

A negyven év bolyongás akkor ér véget, amikor a zsidók ellenségeinél jobban érdekelnek minket a zsidók, vagyis a küldetésük, Isten.

Békés ünnepet kívánunk!

Vári György írása