Miután befejeződött Szináj pusztájában
Izrael gyermekeinek megszámlálása, I-ten ismerteti Mózessel a „szotá”, azaz a férje iránti hűtlenséggel
meggyanúsított asszonyra vonatkozó törvényt – a Nuszó hetiszakaszról Szerdócz Ervin, az újpesti
körzet rabbija osztja meg gondolatait.
„Szólj
Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely férfiúnak felesége rossz útra
tér és elkövet ellene hűtlenséget…” (IV.M. 5/12.)
A „szotá” olyan asszony, akit a férje
figyelmeztetett, hogy tartózkodjon egy bizonyos embertől, aztán mégis látták
őt, hogy a felszólítás ellenében cselekedett. A nőt ilyenkor elviszik a
Szentélybe a kohénhoz. Ha tagad és ártatlannak vallja magát, egy számára
megalázó szertartáson kell keresztülmennie, innia kell „átokhozó” vízből, és
ezzel bebizonyosodik bűnössége vagy ártatlansága.
Igen ám, de mi van, ha csupán arról van
szó, hogy a férjére: „rászáll
a féltékenység szelleme és féltékenykedik feleségére és az nem lett
tisztátalanná.” (IV.M. 5/14.)
A Tízparancsolat tízedik parancsa: „Ne
kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, se ökrét, se szamarát,
semmit, ami felebarátodé!” Ebbe a hosszú
sorozatba beletartozik egy – talán – legösszetettebb, legfélelmetesebb dolog: a
féltékenység kérdése. Bölcseink szerint a tízedik parancsolat az, amivel az
ember csak magának árt és miközben szenved, tönkreteszi saját és társa életét,
tönkremegy házasságuk és a már meglévő gyermekeik sorsa. A féltékenység nem
más, mint a saját magában való kétkedés. Pszichikai teher: úgy érzi, hogy társa
folyamatosan megcsalja. Ez az érzés nem hagyja nyugodni. Éjjel és nappal
kínozza. Érzi, megbolondul, ha társa hozzáér, mert ott van benne a kétség, hogy
nem is hozzáér, hanem máshoz. Ahogyan Anatole France mondja: „A nőknél a
féltékenység csak a hiúság sebe. A férfiaknál mélységes gyötrelem, olyan mély,
mint a lélek kutja, mint a testi szenvedés…”. Kész paranoia. Van erre megoldás?
Maga a Tóra adja a megoldást (IV.M. 5/15-31.) A féltékenységtől, ettől a
pszichés állapottól csak úgy lehet szabadulni, ha meggyőzik a féltékenykedőt.
Ehhez viszont a szó nem elég, ehhez valami más is kell! Valami olyan, ami
túlmutat a feltételezésen, valami misztikus próba, valami – mondjuk ki – hókusz-pókusz,
ami legyőzi a kételyt, ami elementáris bizonyosságot ad.
Íme, a rítus, ami a férj jelenlétében
játszódott le: „...akkor
vezesse a férfi feleségét a paphoz…" „És a pap vezesse közelebb és állítsa
az Örökkévaló színe elé.” Rási mondja: a pap szüntelen vezette az asszonyt a
szentélyben körös-körül, egy helyről a másikra, hogy kifárassza és valljon.
Haját leengedik, hogy megszégyenüljön.
„És
vegyen a pap szent vizet cserépedényben és a porból, mely a hajlék talaján van,
vegyen a pap és tegye be a vízbe.” Kezébe adták és tartania kellett, hogy
elfáradjon keze és önként valljon. A vizet a medencéből vették, melyet az
erényes asszonyok adományából készítették.
„És
itassa meg az asszonnyal keserűség átokhozó vízét és a víz, mely az átkot
hozza, beléje megy és keserűséggé válik.”
Ha nem akarja meginni a vizet, kényszerítették rá. Ha bevallotta bűnét,
mentesítették a megivásától.
„És
mondja a pap: „ …az átokhozó víz menjen beleidbe, hasadat dagassza meg és
ágyékodat tegye beesetté. És mondja az asszony: Ámen, Ámen.”
„Ha
ártatlan volt, a víznek nem volt hatása az asszonyra. Áldássá vált
megszégyenítése” – mondja a Talmud Sota traktátus.
Az
egészben az a legkülönösebb, hogy soha egyetlen asszonynak se lett semmi baja a
megivott „átokhozó” víztől. Minden asszony ártatlan volt, akit férje
meggyanúsított. Bizonyosan volt asszony, aki megcsalta férjét. A rítus viszont
túlmutat ezen a kérdésen. A féltékenység istenítéletét: Jochanan ben Zakkaj hatályon
kívül helyezte a törvényt! I-enre bízta és a kikapós asszony
lelkiismeretére. Ezt ne tudná a Talmud:
„Nincsen erősebb, mint az asszony, aki el akar érni valamit és nincsen erősebb,
mint az asszony, aki el akar kerülni valamit”.
A Talmud Szóta 3a. ezekkel a szavakkal oldja meg a kérdést: „Senki sem
vétkezik, hacsak nem szállja meg a balgaság szelleme”. A kérdés megoldódott! Akkor ment lesz a
férfiú a bűntől „A féltékenység balgaság" (5/31.) „Amiről nem tudsz, az
nem fáj.” A férfi féltékenysége elszállt, mint egy rossz álom…
Nézzük
meg a kérdést egy haszid történet alapján.
Az
aptai Avraham Jehósua Hesel rabbit felkereste egyszer egy tekintélyes asszony,
hogy tanácsát kérje egy lelkiismereti ügyben (bántotta a titkolt kapcsolata).
De alighogy a rabbi rápillantott, nekitámadt: Te szajha, éppen az előbb
vétkeztél és máris ide merészkedsz az én tiszta szobámba? Mire az asszony
tiszta szívből így válaszolt: „Te Avraham Jehósua Hesel rabbi! Te nem tudod,
hogy a világ teremtője elnéző a bűnösökkel szemben, számláját nem nyújtja be
azonnal, egyetlen teremtményének titkát se fedi föl, azok pedig nem
szégyenkeznek, ha megtérnek Hozzá és nem rejti el arcát előlük.” A rabbi csak
ült a székén és nem tudta megállni, hogy el ne fedje, amit a világ Teremtője is
eltakar…
„Azóta
szokta mondani az aptai rabbi: Soha senki nem diadalmaskodott fölöttem, csak
egyszer egy bűnös asszony...”. „Nincsen
erősebb, mint az asszony, aki el akar érni valamit és nincsen erősebb, mint az
asszony, aki el akar titkolni valamit.”
Ps.
Mielőtt valaki azzal támadna, hogy egyéni módon elbagatellizálom a Tórai
törvényt, üzenem: van két út! Az igazság útja és a béke útja! Bölcseink is azt tanácsolják: „Válaszd a BÉKE
ÚTJÁT!”.
