Ráérni élni: mi köze Józsefnek a hanukához? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 15 óra 35 perckor köszönt be, a királynő holnap este 16 óra 46 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Mikéc (Mózes 1. 41:1-44:17.) hetiszakaszt olvassuk. Békés szombatot minden kedves hittestvérünknek!

József története a mi történetünk: ő volt az első zsidó, aki „asszimilálódott”, más népek szokásait vette át, nem zsidó asszonyba szeretett bele, zsidó-egyiptomi „kettős identitása” volt. A Makkabeusok elutasították a kettős identitást. Mit kezdjünk mi, posztmodern Józsefek hanukakor ezzel az ellentmondással? 

József a Fáraó palotájába kerül a Mikéc hetiszakaszában, Egyiptom második embere lesz, udvari zsidó, mint majd sokan utána, az egyiptomi birodalom pénzügyminisztere. Megházasodik, egyiptomi lányt vesz el, egyiptomi nevet vesz fel, első gyermekét Menásénak nevezi, a név szerinte arra utal, hogy elfelejtette vele az Örökkévaló minden múltbéli nyomorát és apja házát egészen. Úgy érzi, talán már nem is zsidó többé igazán,  de zavarja ez az érzés. Téved, lehet idegen kultúráktól inspiráltan jó zsidónak lenni, annyira nagyszerű zsidónak is, amilyen József volt.  

A hanukai csoda előzménye az, hogy a zsidók egy csoportja fellázadt az erőszakolt, idegen kulturális dominancia ellen, saját életformájának a védelmében. Ha József tévedett és jó zsidó tudott maradni, az a bibliai hős, akinek történetében a testvérviszályok lezárulnak, a Tóra első könyve célhoz ér, akkor az idegen kultúrák iránti vonzalom, a kettős vagy többes identitás rendben van. 

A Hanuka történetének tanúsága szerint a saját kulturális hagyományaink elfelejtéséért viszont kár lenne. 

A zsidók történetük nagy részét vallási, kulturális kisebbségként élték le, saját kulturális hagyományaikból sokat tanult a világ, amikor a maga módján elsajátította őket – a kereszténység, vagyis a Nyugat és az iszlám is –, és mi is sokat tanultunk másoktól. Az idegen kultúrák  erőszakos terjesztésével szembeni sikeres ellenállást dicsőítő dalunk dallamát, a Máoz curét például az evangélikus liturgiából vettük. A hanukai gyertyák egyes hászid értelmezések szerint a Messiási kor fényeit hirdetik előre, a gúri Rebbe szerint azzal, hogy az ablakba rakjuk a hanukiát, mások számára is láthatóvá tesszük a fényét. 

A külvilág lélek nélküliségét átlelkesítjük, bensőségessé tesszük. Üzenünk a kommercializálódott ünnepek piaci rituáléiba ájult felebarátainknak arról, hogy eltévedtek. Vissza kell téríteni az ünnepeket a stressztől, a kapkodástól és a fogyasztás bálványimádásából. Az ünnep lényege, hogy megtanuljunk ráérni élni. Kinek-kinek a maga ünnepét, a Hanukát nekünk, a  karácsonyt keresztény testvéreinknek.

Az, ha tanulunk egymástól és figyelünk egymásra, jó, ha szeretjük egymást, még jobb, ha egymást erősíti a hanukai és az ádeventi gyertyák fénye, nagyszerű, ha közben ki-ki megőrzi a saját hagyományait és gazdagítja velük a világot. A József-történet egyszerre igaz a Hanukával. Akkor tudunk beszélgetni és tanulni egymástól, ha megőrizzük önmagunkat, saját folyton alakuló és változó hagyományaink folytonosságát.   

Békés szombatot kívánunk!