Náci tisztekkel is megmérkőzött a túlélésért a lengyel bokszlegenda

2021. Szeptember 27. / 12:20


Náci tisztekkel is megmérkőzött a túlélésért a lengyel bokszlegenda

Tadeusz Pietrzykowski egyike volt az első száz fogolynak, akiket 1940-ben Auschwitzba deportáltak. Egészen pontosan ő volt a 77-es számú rab, melyre örökre emlékeztette a karjára vésett tetoválás. Tadeusz azonban kitűnt a többiek közül, méghozzá boksz tudásával, melynek köszönhetően túlélte a tábor borzalmait. Pásztor Tamara írása a noizz.hu oldalról.

Ígéretes bokszoló

Tadeusz Pietrzykowski 1917. április 8-án látta meg a napvilágot Varsóban, egy mérnök apa és egy tanár anya gyermekeként. Értelmiségi családba született, így az elsődleges elvárás az volt felé, hogy a tanulásba fektesse az idejét és energiáját, azonban már nagyon fiatalon elkezdte érdekelni az ökölvívás. A kezdeti érdeklődése komoly szenvedéllyé nőtte ki magát, így jelentkezett a Legia Varsó ökölvívó klubba, ahol Feliks Stamm, az egyik legelismertebb lengyel ökölvívó edzette. A hozzáértők gyorsan felismerték, hogy a Teddy-nek becézett fiúban hatalmas erő és tehetség lakozik, a hírneve még a sportlapokhoz is eljutott, akik előszeretettel írtak róla.

Tadeusz Pietrzykowski-cimlap.jpg

1936 és 1937 között Teddy a csúcson volt, sztársportoló vált belőle. 1935-ben feljutott a profi kategóriába, '37-ben pedig döntős volt a lengyel ökölvívó-bajnokságon, valamint a harmatsúlyú kategória bajnoka lett. Az egyik prominens lengyel sportlap Varsó legjobb harmatsúlyú bokszolójának kiáltotta ki, azonban karrierjét derékba törte egy sérülés, melynek hatására nem tudta folytatni pályafutását.

Magyar hatóságok állították meg

1939 szeptember végén a német hadsereg bevonult Lengyelországba, Teddy pedig önkéntesként csatlakozott egy Varsót védő tüzérezredhez. Miután Lengyelország csúfos vereséget szenvedett a náci offenzíva ellen, Teddy Franciaországba indult, ahol Władysław Sikorski tábornok vezetésével újra megalakult a lengyel hadsereg, azonban nem érte el célját, ugyanis Magyarországon a hatóságok elkapták, letartóztatták és visszaküldték Lengyelországba, ahol a Gestapo kegyetlen kihallgatását követően a tarnów-i börtönbe zárták.

Innen 1940. június 14-én helyezték át az auschwitzi koncentrációs táborba. Teddy az első tömegszállítással érkezett meg a koncentrációs tábor 77-es foglyaként, amely számot a tábor tetoválója bele is véste karjába, megfosztva ezzel nevétől és emberségétől.

Auschwitz bajnoka

Teddy továbbra is nyughatatlan, lázadó típus maradt, nem tudták teljesen megtörni, ezért 1941. márciusában csatlakozott az auschwitzi ellenállási mozgalomhoz, majd hónapokkal később részt vett egy merényletben is, melyet Rudolf Höss parancsnok ellen szerveztek. Teddy feladata az volt, hogy lazítsa meg Höss lovának nyergét. A merénylet kudarcba fulladt, Höss egy lábtöréssel megúszta az esetet, melyet a németek balesetként könyveltek el, így a foglyokat nem büntették meg.

Tadeusz nyughatatlan volt, nem sokkal később megölte Rudolf Höss kutyáját, melyet a foglyok rendszabályozására és megtámadására treníroztak. Teddy és a többi fogoly az elpusztult állatot megfőzte és megette. Emellett folyamatosan kémkedett, információkkal látta el rabtársait és többször is szabotálta a kényszermunkát.

Csakugyan márciusban szervezték meg a tábor első, nem hivatalos ökölvívó bajnokságát, amely győztese extra adag ételhez juthatott. Teddy ellenfele Walter Dünning, német kápó és középsúlyú bajnok volt, a mérkőzést pedig Bruno Brodniewicz, egy másik fogoly bírálta, ellenőrizte. Ugyan első mérkőzését hivatalosan Teddy elbukta, azonban sokan kritizálták a bíró döntését, mivel ellenfele egy jól táplált, kipihent, egészséges férfi volt, szemben a lengyel bokszolóval, aki ekkorra már fizikálisan megviselték a tábor körülményei, de még így is jól teljesített.

Kiemelkedő teljesítmény felkeltette fogvatartói figyelmét és jóváhagyták, hogy a táboron belül megkezdhesse ökölvívó karrierjét. Noha a mérkőzések célja a tisztek és őrök szórakoztatása volt, a boksz hamar a foglyok körében is népszerűvé vált, leginkább azért, mert motiválóan hatott számukra látni, ahogy Pietrzykowski móresre tanítja a nácikat.

Ellenfelei nemcsak a náci tisztek közül kerültek ki. Gyakran kellett megmérkőznie más foglyokkal, akár másik lengyel ökölvívóval is, vagy csak lelkes önkéntesekkel. Teddy a fairplay híve volt, így stílusát és erejét mindig az ellenfeléhez igazította, hogy elkerülje a súlyos sérüléseket és meghosszabbítsa a szórakoztató mérkőzést. Győzni tudott olyan professzionális német ökölvívókkal szemben is, mint Wilhelm Maier vagy Harry Stein. Sokszor rögtönzött, egyszer például egy őr jóváhagyásával kihívta az egyik rabot, aki éppen már félholtra vert egy másikat. Később kiderült, hogy a rab, akit a veréstől megmentett, Szent Maximilian Kolbe, lengyel ferences szerzetes volt, aki 47 évesen Auschwitzban vesztette életét.

Teddy becenevet is kapott, Weiss Nebel-nek, azaz fehér ködnek becézték, melyet a főleg kitérő technikát alkalmazó stílusa után kapott. Szinte minden vasárnap volt mérkőzése, közel 60 meccset vívott meg a tábori tartózkodása alatt. Hosszú győzelmi sorozatát 1942 nyarán egy vereség törte meg egy holland zsidó ellen, aki nem mellesleg profi ökölvívó, középsúlyú bajnok volt. Teddy ennek hatására visszavágót követelt, amit meg is nyert.

A sport volt számára a védőpajzs

Teddy-t nem illették különös előjogok azért, mert ökölvívó volt, azonban talán mégiscsak élvezhette a legnagyobb előjogot Auschwitzban: az életet. Győzelmeiért jutalomként azt kapta, hogy megválaszthatta a kötelező munka helyét, valamint extra ételadagokat kapott, melyet mindig megosztott fogolytársaival.

Egyszer lehetőséget kapott arra is, hogy örökre elhagyja a tábort, azonban ahhoz alá kellett volna írnia a Volksliste-t, amely dokumentum a náci párt által megszállt területeken élő embereket kategorizálta Heinrich Himmler rendszerezési elvei szerint. Az aláírás bármikor besorozhatóvá tette volna a német hadseregbe, melyet Teddy nem vállalt volna, így nem élt a lehetőséggel.

Természetesen ökölvívóként sem volt jó az élet Auschwitzban, volt rá példa, hogy orvosi kísérleteknek vetették alá, tesztelni akarták az immunrendszer válaszát különböző betegségekre, ezért szándékosan tífusszal fertőzték meg, melyet végül csodával határos módon túlélt, ugyanis a legyengült, sokszor vitaminhiányos és immungyenge rabok szervezete nehezen viselte a hasonló kísérleteket.

A náci tiszteknek szúrta a szemét Teddy sikere és a német ellenfelek felett aratott győzelme, sokan azt pletykálták, hogy bosszúból krematóriumba küldik. 1943-ban ellátogatott Auschwitzba Hans Lütkemeyer, az akkoriban újonnan felépített Neuengamme koncentrációs tábor vezetője, aki felismerte a sikeres ökölvívót, miután 1938-ban találkozott vele egy mérkőzésen.

A teljes írás / IDE KATTINTVA olvasható el

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek