Kácsor Zsolt: Doktor Moll szíve megremeg

A Bét Sálom zsinagógában doktor Moll olyasminek volt tanúja, aminek még életében sohasem: a múlt péntek esti szombatfogadás előtt élőben kapcsolták a kórházból a közösség mindenki által szeretett Gyuriját, akit aznap műtöttek, így hát a templomban személyesen sajnos nem lehetett jelen, 

de Radnóti főrabbinak mentő ötlete támadt, a sábesz bejövetele előtt ugyanis elővette az okostelefonját, s felhívta szkájpin a Gyurit, aki szerencsére fogadta a hívást, így hát hamarosan mindannyian láthattuk őt 

az okostelefon képernyőjén, 

amint fekszik a betegágyán, és integet nekünk, és mi is integettünk neki, s amikor megláttuk őt, fölállt a padból mindenki, mert Gyuri tiszteletére a Lechá Dodit nem ülve, hanem állva énekeltük ezúttal, 

gyere, barátom, 

énekeltük Gyurinak, a barátunknak, aki bizony jött velünk, hiszen van ilyen, most már ezt is tudjuk, van ilyen, hogy az ember fekve is képes közlekedni, és láttuk, éreztük, hallottuk, hogy Gyuri fekve beközlekedett akkor a szívünkbe, s egyszerre csak mi is ott találtuk magunkat az ő ágyánál, körbevettük őt mind a hatvanan, akik akkor a zsinagógában a Lecha Dodit énekeltük, s doktor Moll még azt is észrevette, hogy 

a botfüle ellenére 

nem is énekel hamisan, máskor ugyanis inkább csak dünnyögni szokott, hogy hamis éneklésével ne zavarja meg a többieket, most azonban pontosan szólt az éneke, abszolút pontosan, aminek az volt az oka, hogy azokban a percekben, amikor doktor Moll a zsinagóga teljes közösségével együtt Gyuri tiszteletére énekelt, szóval azokban a percekben doktor Mollnak

abszolút hallása támadt, 

igaz, ezt nem a botfülével érzékelte, de nem ám, mert ebben nem játszott szerepet a hallószerve, hanem csak a szíve, annyi történt, hogy abszolút hallása támadt a szívében, s erre a fura élményre a folyamatosan dobogó izomcsomó meg is remegett, hát gyere, barátom, gyere hamar, Gyuri, hogy legközelebb együtt énekelj te is a közösséggel újra, gyere, köszöntsük együtt a királynőt abszolút pontosan.