Kácsor Zsolt: Doktor Moll agya elborul

Egy Hajdúszoboszlón szeptember elején lerakott botlatókövet szétvert egy férfi, akit feldühített, hogy az emlékjelet éppen az ő háza elé rakták le, olvasta doktor Moll, s érezte, hogy az agya lassan elborul, alászáll a vörös köd, s doktor Moll akkorát ordított tehetetlen dühében, hogy meglebbentek az utcában a trolivezetékek, 

hát hol a francban élünk,

üvöltötte doktor Moll, de a trolivezetékek nem válaszoltak, csak lengtek csöndesen, néhány álmos veréb figyelt föl csak a szavaira, amik a közeli fákon tanyázva várták, hogy kissé melegedjen az idő, hát hol a francban élünk, ismételte meg doktor Moll, hogy egy felnőtt embert a meggyilkolt áldozatok nem érdeklik egyáltalánm, hanem kalapácsot ragad, és lesújt rájuk megint, akár a gyilkosaik, 

hát hol a francban élünk,

hogy ez az ember még nyugodtan jár-kel köztünk, s nem köpik szembe az utcában szüntelen, s nem indul ellene eljárás garázdaság és rongálás miatt, hiszen előre megfontolt szándékkal szétvert egy rézlemezt, amelyen egy megölt ember neve állt, egy olyan emberé, akit éppen onnan vittek el, ahol most ő él, akarom mondani, nem is él, mert egy ilyen ember nem él, hanem csak funkcionál, működnek a létfontosságú szervei, lám, jó erőben van, rombolni legalábbis képes, de nem, nem, nem él, vagy legalábbis fogalma sincsen róla, hogy mi az az élet, 

ez az ember élőhalott,

erre a következtetésre jutott doktor Moll, s ekkor kissé megnyugodott,  jól van, zombikkal és agyhalottakkal nem kell foglalkozni, nem éri meg, hogy az ember miattuk kapjon szívlobot, hiszen meg sem értené, hogy mekkora bűnt követett el, voltaképpen

szétverte egy halott ember arcát, 

a nevünk ugyanis szent, akár az arcunk, de ez a hajdúszoboszlói ember ezt sem értené, hogyan is érthetné,hiszen nem ezen a földön él, hanem a saját, hideg poklában, aminek tudatlanságból épült az alapzata és indulatból lettek felhúzva a falai, belül pedig ott kuksol ő maga, és rombol, de nem siet a mentségére senki, majd csak a megváltó szünetjel szabadítja meg, méghozzá nem is tőlünk, hanem saját magától.