És jól tanítsd meg gyermekeidet…”

A tudásnak elsőbbsége van a hittel szemben, – bizonyítja jelen írásában Szerdócz Ervin rabbi, – mert a hit lehet önámítás, de a tudás bizonyosság. Ezért a zsidók nem hiszik, hanem tudják Istent… tudják és tanulják!

A zsidó vallási szemléletben a hit másodlagos azért, mert a hit esetleges és viszonylagos.

Hihetünk abban, amiről utólag kiderül, hogy nem „hiteles”. „El”hihetünk olyant, ami hamis. Isten ki- és megismerhetetlen. Istent felfogni csak az általa kinyilatkoztatott „Tanach” (Tóra, a kanonizált próféták könyvei és „Írások”) és Talmud tanulása, tudása ismeretében lehet. A hit gyakran önámítás, a tudás bizonyosság! 

Jehusuá ben Nun, Mózes utóda, két férfit küldött kikémlelni a bevehetetlennek hit Jerikó városát. A két küldött Rácháb házában rejtőzött el a város rájuk vadászó királya elől. Rácháb ezzel köszöntötte a két embert: „Tudom, hogy Isten nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledésetekre mind hatalmába kerítette a rémület.” (II. Józsua 9) Mit tudott Rachab a zsidókról, mitől állt el a lélegzete? Rachab a zsidó nép erősségéről, azaz a zsidók tudásáról hallott. Mert a zsidó szellemiségben nem a hitnek van elsőbbsége, hanem a tudásnak. A zsidók nem „hiszik”, hanem „tudják” Istent.

Simon ben Satach, i.e. II. században élt tanaita bölcs, miután a Szánhedrin (legfelsőbb bíróság) elnöke lett, egy sor újítást (tákáná) vezetett be az oktatás erősítésére.  Elrendelte a fiú gyerekek kötelező alapoktatását három éves koruktól fogva. Továbbá rendeletet hozott, hogy amennyiben taníttatásuk költsége meghaladja családja anyagi kereteit, a közöség köteles volt átvállalni azt. (Talm. Jer. Ketubot 8)

„Ezek a dolgok, amelyek gyümölcsit is élvezzük, és az eljövendő világra is hat: apa és anya tisztelete, jócselekedetek, korai érkezés a zsinagógába reggel és este, a vendéglátás, beteglátogatás, (szegény) lány kiházasítása, a halott elkísérése (temetése), elmélyedés az imában, béke közvetítése két ember között, és a Tóra tanulása mindezzel felér.” (Talmud Sábát 127a)

Michelangelo Buonarotti (1475-1564), korának legműveltebbnek tartott hölgyével Vittoria Colonnával titkos szövetséget kötött annak elérésére, hogy a „köznép” kaphasson lehetőséget az írás és az olvasás elsajátítására. Kezdeményezésük II. Gyula pápa (1443-1503) megtorlásától való félelmük miatt meghiúsult.

Az ember intellektualitás szintje, nem az olvasás, szövegértés, hanem a konkréttól való elvonatkoztató képességgel mérhető. Ismael ben Elisa rabbi I-II. században élt talmudtudós, tizenhárom (!) szabályt állított össze egy adott szöveg értelmezéséhez. Napjainkban csak az első kettő van gyakorlatban. „Kál huojmer”: könnyebbről nehezebbre, és a „Gezoro suvo”: két hasonlóból történő következtetés.

„Tanuld azt és őrizd őket hűségesen.” (V.M. 5/1.) Rambam (rabbi Mose ben Majmon 1137-1204) Misné Tóra Hilchot Talmud művében meghatározza: „egyharmad részben Írásbeli Tant, egyharmad Szóbeli Tant, egyharmad részben Bölcseletet, kell tanulni, hogy az ember megértse a kiinduló pontokat, egyes dolgot le tudjon vezetni a másikból, és össze tudja vetni őket. Meg kell, hogy értse a technikákat, melyekkel a Tóra értelmezhető. Meg kell tudnia határozni az alap erényeket, és meg kell tudnia állapítani mi a tilos és mi a szabad. Ez az, amit Gemarának hívunk.”

A világ népei, évezredeken keresztül sötét tudatlanságban és annak a hitében éltek, hogy „boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”. A zsidók azzal a meggyőződéssel tanultak és tanulnak…hogy a tudás hatalom!