Ma estétől a zsidó
újévet, Ros Hásánát ünnepeljük, tisri hónap első napját a zsinagógáinkban és az
otthonainkban, mézbe mártott almával várva az édes új esztendő eljövetelét. Itt
az ideje, hogy számba vegyük, mi áll mögöttünk és miképp szeretnék javítani
azon a jövőn, ami ránk vár.
Mivel orvosként oly
régóta gyógyítok, mindig is mélyen foglalkoztatott a reflexió, mint testünknek
a különböző betegségekre és ingerekre adott válasza. Így szerezve minél több
tapasztalatot akár a hibákon keresztül tanulva, hogy ne ismételjük meg azokat. Ezek
a tapasztalatok nemcsak nekünk segítenek, hanem másokat is inspirálhatnak arra,
hogy felismerjük: nem a hibáinknak kell uralniuk az életünket.
Ros Hásáná ezért
az elgondolkodás ideje.
Meggyőződésem
szerint a zsidóknak a zsinagógában kell spirituális otthont találni, ahol
kapcsolatba léphetnek mindazzal, amiben őseink mélyen hittek. Mert mindannyian
ki vagyunk éhezve az értelmes, a hagyományainkat őrző közösségek megtalálására,
olyanokra, amelyek támogatnak bennünket a vallás és a bölcsesség keresésében.
Akármit teszünk, zsidó
álmokat álmodunk, és zsidó reményeket remélünk.
Ehhez pedig meg
kell teremteni a békét, a békét egymással és a békét önmagunkkal, ami a
legnehezebb mind közül, de ha nem tesszük meg, akkor hátat fordítunk mindannak,
amit őseink lelkiismeretének nevezünk.
Az Egy Örökkévalóban
hiszünk, aki nem a külső megjelenés Istene, hanem a lelkiismeret „csendes, halk
hangja”, az együttérzés Istene, aki törődik minden egyes teremtményével és arra
kér bennünket, hogy mi is tegyük ugyanezt...
A számvetéssel
együtt jár a szembenézés, leginkább magunkkal.
Nem titok, hogy az
egykor élénk és számában gazdag közösségeink már jó ideje csökkenőben vannak.
Tudom, ennek számos oka van. Azonban nem léphetünk a következő évbe úgy,
hogy nem nézünk szembe a valósággal. Ez lehetővé teszi számunkra nemcsak a
múltbeli hibáinkból eredő tévedések helyrehozását, hanem egy olyan eljövendő év
köszöntését, amely nemcsak nevében új, hanem a valóságban is.
A Pirké Avot (Atyák
tanítása) azt üzeni számunkra, hogy „ne szakadjunk el a közösségtől”. A Talmud
egy lépéssel tovább visz minket, és azt tanítja: „bárki, aki a közösség
szükségleteiért dolgozik, olyan, mintha a Tórát tanulná”.
Ezért kérem a közösségeinket,
rabbijainkat, hogy dolgozzunk együtt egy jó ügy, egy jobb év megvalósítása
érdekében. Nagyon szeretném, ha mindannyian részesei lennénk a Mazsihisz új fejezetének.
Itt szeretnék
köszönetet mondani minden munkatársunknak és bennünket támogató barátainknak azon
munkáért. amit közösségünkért tettek és tesznek!
Hadd szóljak pár
szót azokhoz, akik néha külön ülnek tőlünk, talán elidegenedettnek érzik
magukat, esetleg csalódtak bennünk, és emiatt bizalmatlanok velünk szemben,
hogy nekem és a Mazsihisznak szükségünk van rájuk.
Ti vagytok azok,
akiket nagyon keresünk.
Ros Hásáná megadja
az időt az önvizsgálatra, hogy képesek legyünk megtenni a szükséges lépéseket
és elvégezni a megfelelő korrekciókat.
Elnökként azért
dolgozom, hogy lehetőséget kínáljak. Szeretnék meghívni mindenkit: jöjjön és
csatlakozzon hozzánk. Nyitott a fülünk, és ami még fontosabb, a szívünk is.
A következő
5784-es évre az a kívánságom, hogy felismerjük: együtt, közösségként sokkal
többet érhetünk el, mint amennyit egyénileg bármelyikünk. A közösen megélt
pillanatok lesznek azok, amelyek fenntartanak bennünket és erőt adnak az
előttünk álló úton.
Az a kívánságom,
hogy legyünk mindannyian beírva és bepecsételve az élet könyvébe.
Kívánok boldog,
egészséges, édes Új Évet!
Prof. Dr. Grósz
Andor
A Magyarországi
Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke