„Fogj az ujjaddal, görbítsd le a szád, / nyisd nagyra a szemed, / míg a közelben felsír a bagoly. / A falon túl fekete szünetjel, / a földön mediterrán hideg. / Az ég ultramarin, s ne feledd, / én csak a magasba menekülhetek." Ezt Uri Asaf, a Budapesten élő magyar zsidó zseni írja az Amíg árnyékot vetek című, nemrég megjelent könyvében.
A 2003 és 2013 között írt naplójegyzeteivel Uri Asaf a Budapest és Jeruzsálem közötti, egyszerre fizikai és szimbolikus távolságot hidalja át. A lírai hangvételű gondolattöredékek számot adnak a Magyarországra visszatelepülő magyar-izraeli művész újrakezdett életéről, a két ország közötti folyamatos ingázásról, az olvasott, hallott vagy látott alkotásokkal és a saját művekkel kapcsolatos benyomásokról.
Mégsem hagyományos naplót tart kezében az olvasó. Uri Asaf ugyanis nem Budapesten és nem is Jeruzsálemben éli a mindennapjait, hanem a saját, időtől és tértől független valóságában. Az Új Forrás Könyvek kiadó gondozásában megjelent, Amíg árnyékot vetek című, 422 oldalas kötet ebbe a különös, az alkotó képeiről és verseiből már ismerős belső világba enged bepillantást.
Uri Asaf 1942-ben született Haifában, jelenleg Budapesten él. Költő, képzőművész, az Új Forrás tiszteletbeli munkatársa.
