Szerdócz Ervin: A törvény könyve

Mózes ötödik könyvének, a Devárimnak, nagyon különös „utóélete” volt, ami visszavisz bennünket i.e. 621-be, Jósijáhú, Izrael királyának, vallásilag zűrzavaros korába – írja az újpesti főrabbi az aktuális Devárim hetiszakaszunk kapcsán.

„Ezek azok a szavak,…” (V.Mózes 5. 1.1.)

Mózes ötödik könyvének neve: Devorim. Más néven Misné Tórá: a Tan megismétlése, ugyanis sok új előírás mellett, az előbbi, Smot és Bámidbár könyvekben ismertetett törvényeket, parancsokat, előírást ismétel meg a könyv. Rabbi Mose ben Nahman más néven RaMBaN (1194-1270) úgy magyarázta, hogy a kezdő mondatban, az „Ezek azok a szavak” arra utal, hogy a szokásos formulák „És szólt az Örökkévaló Mózeshez mondván”, „parancsold meg Izrael fiainak”, „szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik”, stb. már nem szerepelnek az ötödik „Devorim” könyvben.

Talmud Kiddusin 38a-ból tudjuk, hogy Mózes Ádár hónap 7-én halt meg. A heti szakaszból kiderül (1/3.), hogy utolsó beszédeit Svát hónap elsején mondta el. Ebből kiderül, hogy a könyv Mózes életének utolsó 36 napját beszéli el.

A kezdő mondatban az „ezek” számértéke 36. Rabbi Háim Joszef Dávid Ázuláj (1724-1806) úgy értelmezte, hogy az ”Ele hádvorim” „ezek azok a szavak”, úgy is olvasható, hogy: „ele hádábárim”: „ezek a vezetői” utalás arra, hogy minden nemzedékben van harminchat igaz ember, akik miatt a Világ fennmaradhat: „a világon nem kevesebb, mint harminchat igaz ember, cádik van, akik fogadják a Sehina színét minden nap”. (Szotá 45)

Mózes ötödik könyvének, a Devorimnak, nagyon különös „utóélete” volt, ami visszavisz bennünket i.e. 621-ben, Jósijáhú, Izrael királyának, vallásilag zűrzavaros korába. Josijáhú, a bálványimádó Menasse király unokája volt. Menasse uralkodása alatt szüneteltette a vallási életet, különféle bálványkultusszal helyettesítve ősei felejtésre kárhoztatott hitét.

„Menasse nagyon sok ártatlan vért ontott és megtöltötte vele Jeruzsálemet egyik végétől a másikig.” (II. Kir. 21/16.) Megszentségtelenítette a Szentély oltárát, eltávolíttatta a frigyládát, próféták sokaságát végeztette ki. Uralkodása idején szenvedett mártírhalált Jesájá próféta, akit kettéfűrészeltek a fában, ahova a zsarnok király elől menekült. (Szánhedrin 103b.) Menasse király halála után, mindössze nyolcévesen került trónra Josijáhu Izrael országában. Apja Amon királysága tiszavirág rövidségű volt. Még ifjú királyként elrendelte az elődjei uralma alatt romos állapotba került Templom helyreállítását.

A restaurálási munkák alatt olyan esemény történt, ami Izrael szellemi újjászületését jelentette. Történt, hogy Hilkijáhú főpapnak tudomására hozták, hogy tekercset találtak a Szentély falában, a Szentek Szentje (Debir) közelében. A főpap átadta a tekercset Sáfánnak, a király írnokának: „Megtaláltam a törvény könyvét az Örökkévaló házában!” Sáfán irnok jelentette a királynak: „Hilkijáhú főpap átadott nekem egy könyvet.” Az írnok felolvasta a tekercset a király előtt. „És történt, hogy midőn a király hallotta a törvény könyvének szavait, megszaggatta ruháit, és parancsot adott Hilkijáhunak, a főpapnak, és Sáfánnak, az írnoknak mondván: Menjetek, kérdezzétek meg az Örökkévalót érettem és a népért és egész Judáért, a megtalált könyv szavai felől; mert nagy az Örökkévaló haragja, amely kigyulladt ellenünk, mivel atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindenben aszerint cselekedtek volna, amint íratott benne számukra.” (II. Kir. 22/10-13.)

A tekercs, amit a király elé vittek, Mózes ötödik könyve volt. Hilkijáhu főpap felismerte a régen elfelejtett könyvet, amit „a törvény könyve”-ként nevezett meg. Valószínű, hogy az eredeti tekercs Salamon király, a jeruzsálemi Szentély építője, idejében került a falba, az akkori szokásoknak megfélően. Tudott tény, hogy „Devorim” könyvének felfedezése az után történt, hogy több mint fél évszázadig, a hitehagyott király uralkodása alatt, a Tóra nyilvános felolvasása szünetelt. Magát a könyvet is eltűntnek nyilváníthatták, de kétségtelen, hogy a nép tudott létezéséről, így könnyen felismerték.

A XVI. századtól voltak „bibliakritikusok”, akik a fenti leírásból azt feltételezték, hogy a megtalált tekercs, Mózes ötödik könyve, Josijáhu király idejében írt hamisítvány. Mások azt is tudni vélték, hogy a „hamisító” Jeremiás próféta volt.

Azóta, zsidó és nemzsidó Bibliatudósok, nyelvészek bizonyították a megtalált szöveg eredetiségét.

Az Örödik könyv eredetiségének megkérdőjelezőit, a Talmud bölcsei átok terhe alatt figyelmeztetik: „ha valaki tagadja, hogy a Tóra minden szava Istentől van, akkor az eretnekségben bűnös” (Szanhedrin 99a) Ezzel szemben a Tóra, mint egységes egész… „Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják, boldogok." (Péld. 3/18.)