04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 18:00 óra, a Szombat királynője 19:02 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Vájéleh” (Mózes 5. 31:1-30.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Mózes ebben a hetiszakaszban több alkalommal is dalnak, költeménynek nevezi a Tórát. De ez a néha kimondottan visszafogott szöveg, ez a szent próza miért volna olyan, mint egy költemény? Mert a költemény épp ilyen: keveset beszél, de sokat mond.
Elgondolkozott-e már valaki azon, mit tett Ábrahám azon az estén, mielőtt elindult a Mória hegyére, hogy a fiát, kései öregsége ajándékát, akihez az ígéret kapcsolódott, feláldozza annak, aki megígérte, hogy nagy népet támaszt belőle?
Hogy miért Beer Sévára ment a hegyről? Hogy merre ment utána Izsák? Hogy miért halt meg nem sokkal később Sára? Mert mindezekről a Tóra közvetlenül nem beszél. Arról sem, miért szerette jobban Rebeka Jákobot, Izsák Ézsaut, milyen viszonyban voltak egymással? Mit érzett Lea, a nem szeretett a szeretett Ráhel korai halála után? Miért ment el Júda otthonról új életet kezdeni, miután eladták Józsefet? És így tovább.
A Tóra talányos és szűkszavú, nagyon sok mindent ránk bíz. Kihagyással dolgozik, mint a dalok, a költészet, a balladák. Mózes akkor, amikor átadja a Tórát örökségként Izraelnek, ötször nevezi dalnak, versnek a szövegét és nem csak arra a megrázó énekre utal, amelyet a következő hetiszakasz elején énekel majd el, a hattyúdalára lényegében, hanem a teljes szövegre is.
A Tórát úgy kell olvasnunk, mint ami sokkal többet rejt el elsőre előlünk, mint, amit megmutat. Mintha a pszichológusnál olvasnánk a saját életünket. Mert mindenhol a legsúlyosabb kérdésekre bukkanhatunk, mindenhol önmagunkra ismerhetünk. Fel kell fedeznünk benne a rímeket, kiegészítenünk, ezt teszi a midrási irodalom egésze, a hiányokat, bele kell írnunk, saját elképzeléseinket és reményeinket a szövegbe, életre kell keltenünk, ahogy egy verset a szavalás, egy dalt az énekese kelt életre. A dal és a vers hangzik, akkor él igazán, ha megszólalhat. Időről-időre a közösségnek fel kell olvasnia a Tórát, mai szokásaink szerint minden évben végighallgatjuk.
A Tóra tehát, ahogy egy vers is az értelmezésben, mindig megújul, részletei, ha figyelünk rá, emlékeztetnek majd minket a saját életünkre, és ahogy egy távoli dallam, újra és újra felidéződnek.
Vegyék kézbe elfogulatlanul, mint egy végtelen, bölcs, hatalmas regényt, amely a múlandó és az örök, Isten és ember kapcsolatát beszéli el, hangolódjanak rá a dallamára, ismerjék meg mindazzal, azzal a sok-sok vigasszal, amit az Önök számára tartogat, most is, most leginkább, a megtérés napjaiban, a megtérés szombatja előtt.
A mostani része megszólított egy nagy kortárs költőt, Bob Dylant, aki valóban verssé, zsidó imává tette Mózes Józsuéhez címzett búcsúszavait: légy erős és bátor. Ezt énekli a Forever Young című dalban a fiának, Mózes szavaiból dalt komponálva, ahogy maga a hetiszakasz kérte:
Legyenek erősek és bátrak!
Jó szombatot kívánunk!
