Mindenki jöhet, aki akar: csak rád vár Izrael közössége – Jó szombatot!

2020. Szeptember 11. / 14:17


Mindenki jöhet, aki akar: csak rád vár Izrael közössége – Jó szombatot!

Kedves olvasóink és hittestvéreink, a szombat szent ünnepe ma 18 óra 45 perckor köszönt be, s holnap este 19 óra 48 percg tart. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. Ezen a héten a Tórából a Nicávim-Vájéleh hetiszakaszokat olvassuk. Mindenkinek jó szombatot!


Ti ma mindnyájan az Örökkévalónak, Isteneteknek a színe előtt álltok, törzsfőitek, véneitek, felügyelőitek és minden izráeli férfi, gyerekeik és feleségeitek, a táborodban lakó jövevények, még a favágók és a vízhordók is.

Mózes utolsó beszédét az Isten és a nép között kötött szövetségről értelemszerűen meg kell hallgatnia Izrael egész táborának. Ez eléggé magától értetődőnek tűnik, ez Mózes búcsúbeszéde. Bőven elég lenne annyit mondani, hogy mindenki jöjjön, a részletes felsorolás látszólag fölösleges. Ha csak nem arról szeretne valamit tanítani a Tóra, hogy kell érteni az Isten és Izrael népe közötti szövetségben az utóbbi szövetségest, kicsoda „Izrael” tulajdonképpen?

Izrael mindenekelőtt közösségekből összeálló közösség, amelynek hálózatában mindenki tartozik valakihez, valahová: elsőnek a törzsfőket, véneket említik, a kis közösségek központjai, aztán a családokat, egymáshoz tartozó férfiakat, nőket, gyerekeket. A közösségeknek ebbe a hálózatába nem csak a nők és a gyerekek tartoznak bele magától értetődően, de a velük élő nem zsidók is, valamiképpen részei az Örökkévaló és a nép közötti szövetségnek, hiszen hozzánk tartoznak, valójában nem idegenek közöttünk. És az Isten előtt álló nép nemi és etnikai egyenlősége kiterjed az alacsony jövedelmű, alacsony szociális státuszú, kevéssé megbecsült munkát végző tagjaira is Izrael közösségének: a favágókra és a vízhordókra. Mindenki, kivétel nélkül mindenki, aki köztünk él, hozzánk tartozik: csak az ennyire tágan értett közösség jogosult arra, hogy Izrael népeként szövetséget kössön Istennel.

Ahhoz, hogy jól működhessen, azóta is pontosan így kell felépülnie egy zsinagógai közösségnek: egyszerre kell bekapcsolnia véráramába a kis közösségek, a családok minden egyes tagját külön-külön, személyükben és családokként, közösségekből épülő közösségként érdemes felépülnie, aki pedig egyedül van, annak egyszerre elfogadni az életformáját (élethelyzetét) és egyúttal, ha és amikor igényli, a családjává lenni. Tudnia kell a nőknek, a férfiaknak és a gyerekeknek, hogy egyként és egyenlő mértékben, de nem egyformán, hanem kinek-kinek nőként, férfiként, gyerekként van helye közöttünk. Azoknak, akik mélyről és magasról jöttek, Talmud-tudósok vagy nem értik az imákat, nem ismerik a betűket, a közöttünk élő, családjainkhoz tartozó nem zsidóknak, részben vagy egészen nem zsidó szüleinknek, testvéreinknek, házastársainknak, gyerekeinknek, akik közöttünk élnek és így természetesen hozzánk tartoznak. Ha kívánnak, megmaradnak „gér tosávnak”, közöttünk élő más hitű embereknek és úgy érzik otthon magukat velünk, ha akarnak, ha vonzónak találják, be is térhetnek közénk, ger cedekké válhatnak.

Ha ilyenné képes válni és meg tud maradni Izrael közössége, akkor Istennel kötött szövetsége érvényben marad, mivel a nyitómondat úgy szól, hogy „Ti, akik itt álltok ma”. Szóval ma is ott állunk. A Tóra tapintatosan figyelmeztet mindig, amikor a végére érünk, hogy valójában nem, nem csak Ábrahám, Jákob, Ráhel, Mirjám és Mózes története, hanem a mi történetünk.

Jó szombatot kívánunk!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek