Mi szüksége van ránk Istennek? A gyásznap és a Messiás örömhíre

2020. Július 29. / 09:58


Mi szüksége van ránk Istennek? A gyásznap és a Messiás örömhíre

A Talmud híres története szerint a rabbik egyike, amikor behúzódott imádkozni az elpusztított Jeruzsálem romja közé, titokzatos hangokat hallott. Isten gyászolta a romok között a népét. A fájdalom, a veszteség megspórolhatatlan, fontos átélni, megtapasztalni és továbbmenni a megváltás felé.

Ma este 8 óra 21 perckor köszönt ránk Áv hó kilencedike, a zsidó év nagy közösségi gyásznapja. 

Az Engesztelés Napján személyes élettörténetünkkel kell szembenéznünk, ilyenkor közösségi veszteségekkel. Ez a két jeruzsálemi Szentély lerombolásának emléknapja a hagyomány szerint és úgy tartjuk számon, erre az időre esett a francia, angol, spanyol kiűzetés, ekkor gyászoljuk a keresztes háborúk pusztításait és vannak, akik a holokausztot is.

A traumák meg nem gyászolása, elfojtása, ha meg akarjuk spórolni a gyászt, mindig megbosszulja magát végül. A zsidó hagyomány segít, hogy ne meneküljünk a traumák feldolgozásában, felszínre hozásában, átélésében és a tényleges továbblépésben, a gyászfolyamat lezárásában, azt sem engedi, hogy foglyul ejtsen minket a gyász, az önsajnálat, az önfelmentés. Egyetlen napra koncentrál minden fájdalmat, amelyet viszont három hét rákészülés gyászidőszaka vezet lassan fel, segít átélni, megtapasztalni a veszteséget a böjttel, a szimbolikus gesztusokkal és tilalmakkal és „felszabadít” a traumáink hatása alól az egy napba sűrített, intenzív gyász elmúltával.

És arra is megtanít, hogy a hit nem mankó, nem olyasmi, ami megvéd minket a fájdalomtól (mintha Isten csak azokat szeretné, óvná, akik hisznek benne), csak segít szembenézni a fájdalommal, meggyászolni, elfogadni.

A Talmud szerint Rabbi Joszé egy alkalommal, amikor úton érte az imaidó, behúzódott Jeruzsálem romjai közé imádkozni. Ott hallotta a „hang leányát”, az isteni szólítás utolsó maradékát a Földön. Gyászolta, hogy le kellett rombolnia földi házát gyermekei vétkei miatt és kiderült, hogy folyvást az Atya fájdalmáról sóhajtozik, aki kénytelen volt száműzni gyermekeit asztalától. Az, hogy büntetésképpen le kellett rombolnia a Szentélyt, Istennek is fáj, együtt gyászolja velünk, de semmit nem tehet a bűneink ellen, az ok nélküli gyűlölet ellen, amely a Második Szentélyt a hagyomány szerint elpusztította. Ha mi nem térünk meg, Ő nem térhet meg helyettünk. Minden az Ég kezében van, mondja a Talmud, kivéve az Ég félelmét.

A gyerekek pedig száműzetésükben is hűek az Atyához, azzal, hogy Áv havának kilencedik napján hozzá imádkozunk, száműzetésünk ellenére. Az angol, francia, spanyol kiűzetés ellenére. A holokauszt ellenére is hűek maradunk hozzá, mert ő Atyánk, Királyunk. Feltétel nélkül szeretjük Őt, ahogy Ő is feltétel nélkül szeret Bennünket. Ez a nap, amely az ok nélküli gyűlöletet gyászolja, a feltétel nélküli szeretet gyászünnepe. Gyászünnep, amelyből majd, amikor újra felépül a Szentély, örömünnep lesz. Talán még a mi napjainkban.

Késhet a tavasz, ha már itt a tél?

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
„Ha egy férfi, vagy egy nő külön fogadalmat tesz…”
Zsidó világ
Darvas főrabbi: Szövetség
2025. Július 17. / 10:05

Darvas főrabbi: Szövetség