Jó nyugdíjasnak lenni egy működő társadalomban– Jó Szombatot

2019. Június 21. / 15:04


Jó nyugdíjasnak lenni egy működő társadalomban– Jó Szombatot

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.


A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 20:24 óra, a Szombat királynője 21:45 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a Beháálothá (Mózes 4. 8:1–12:16.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Jó nyugdíjasnak lenni egy működő társadalomban

Mózes fáradt és nyűgös már, nem jól viseli a nép gonosz panaszkodását. Látjuk, hogyan megy lassan nyugdíjba, adja át szerepeit a legnagyobb zsidó. Aki jól tud élni, nem akar örökké vezető lenni, tudja, hogy az időskornak is megvannak a maga feladatai.

Azért élünk aránylag hosszan, hogy legyen időnk elfogadni a test fokozatos ernyedését, az erő apadását és amikor eljön az idő, el tudjuk engedni, rábízni az utánunk következőkre az életet. Könnyű szívvel, mert minden megvolt, aminek meg kellett lennie. Amikor ideje volt, fiatalok, amikor annak volt ideje, akkor öregek voltunk. Mózes is ezt tanulja, minden szerepe fokozatos elengedését, azt, hogy pótolhatóvá tegye magát. Ez a feladatunk: elvégezni, amit csak mi végezhetünk el és ezzel pótolhatóvá tenni magunkat.

A nép lázadozik, mert az egyiptomi éttermi szolgáltatások magasabb színvonalúak voltak emlékeik szerint annál, amit a sivatagban lehet kapni, Istennél egyoldalú az étlap, nincs más, csak manna. Mózes fáradt már ehhez, ő Istennek panaszkodik. Miért kell neki még mindig ezekkel az infantilis zsidókkal vesződnie? Azt kéri Istentől, engedje már el szolgálatából, sokan kérik még majd ezt a Bibliában és kívüle is. Izrael vénei közül 70-nek átadja Isten Mózesen nyugvó szellemének egy részét, bevonja őket valamelyest Istenhez fűződő különleges kapcsolatába. Mózes maga kéri különleges helyzetének megosztását másokkal, önként lemond arról, hogy egyedül Őt fűzze különleges kapcsolat Istenhez. Átengedi. Ahogy már az út legelején elkezdett feladatokat adni Józsuének. Mózes önmaga lassú feleslegessé tételén dolgozik, különösen ebben a hetiszakaszban. Amikor a prófétálás képessége véletlenül tartósan rászáll két emberre a táborból, azt mondja, bárcsak mindenki próféta volna Izraelben. A jó vezető képességeivel mindenkit erősít és felhatalmaz, mindent megtanít, amit tud, hogy rá már ne legyen semmi szükség.

Nem véletlen, hogy ebben a hetiszakaszban van szó a nyugdíjról, amit szintén a zsidók találtak fel: 23. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 24. Ez az, ami a levitákat illeti: huszonöt évestől fölfelé jöjjön a hadban szolgálni, a gyülekezés sátorának szolgálatára. 25. Ötven évestől kezdve pedig térjen vissza a szolgálat hadából és ne szolgáljon többé. 26. De szolgálatot tehet testvéreinek a gyülekezés sátorának szolgálatában.

A nyugdíjas lévitáknak munkát nem szabadott végezniük, de megvolt a szerepük a frigysátornál: az őrizet, figyelni, hogy minden rendben történik-e. A tanítás, a tudásuk, a tapasztalatuk átadása. Van, amit időskorban már nem tudunk megcsinálni, fizikailag már kevesebbre vagyunk képesek. Ebbe bele kell törődni és segít, ha felismerjük, mi az, amiben erősebbek vagyunk: élet és világismeretben. Ezzel tudjuk kiegészíteni a fiatalok erejét. Mindenkinek minden életkorban elsősorban arra van szüksége, hogy értelme legyen az életének, hogy legyen saját feladata. 

Egy jól működő társadalom ezt találja meg fiatal és öreg tagjai számára is, fiatal és idős tagjai együttműködésében. Mint a levitáknál a pusztai Szentélyben végzett szolgálatban.

Jó szombatot kívánunk!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek