Jeruzsálem: a szívünk másik fele

A zsidóság számára Jeruzsálem nem pusztán földrajzi pont a térképen, hanem az imába foglalt név, a legszentebb hely, a hegy és annak sziklacsúcsa, ahol Ábrahám ősapánk Izsákot megkötözte. Itt bizonyította be Ábrahám az Örökkévaló és az Ő akarata iránt érzett, feltétlen hűségét, majd itt győzte le Melkizedek király ellenségeit, hogy elnyerje vele az uralkodó áldását: „áldott legyen Ábrahám és áldott legyen a Legfelsőbb Isten”.

A zsidó naptár szerint 54 éve, hogy a Hatnapos Háborúban 5726 Ijjár hó 28-án (1967. június 7-én) az Izraeli Hadsereg visszafoglalta a Jordániai Légiótól Jeruzsálem Óvárosát, benne a Templomheggyel. Az első évforduló egész Izraelben ünnepségekkel emlékezünk meg a főváros újraegyesítéséről. Idén május 22-én ünnepeljük Jeruzsálem napját.

2019-ben Jeruzsálem parknak nevezték el Budapest I. kerületében a Clark Ádám tér-Lánchíd utca-Friedrich Born rakpart által határolt területet.

Ma, a modern Izrael megalapítása után 72 évvel – amikor az ország sok millió zsidó otthona – el sem hinnénk, hogy ezer évvel ezelőtt csak néhány zsidó család lakott Jeruzsálemben, sőt, ötszáz évvel ezelőtt a városnak alig ötezer lakosa volt. Holott az elmúlt háromezer év folyamán lakta ezt a gyönyörű és áldott várost megannyi nép a jebúsziaktól kezdve a zsidókon, arámiaktól, hettitákon, araboktól át a törökökig, és uralták olyan világhatalmak, mint az egyiptomi, római, bizánci, oszmán és a brit birodalom.

Nincs mit csodálkozni rajta, hogy Jeruzsálemben a magyarság is nyomot hagyott: már az államalapító Szent István király is adakozott a Szent Sír templom építésére; II. Géza zarándokszállást alapított a béke városában, majd Szent István tiszteletére templomot emeltetett; az Aranybullát kiadó II. András pedig keresztes hadjárattal érdemelte ki a Jeruzsálemi melléknevet. Elődei művét folytatva a jeruzsálemi óvárosban Ferenc József osztrák császár és magyar király – aki az összes többi magyar uralkodóhoz hasonlóan a Jeruzsálem királya címet is fölvette – szintén építtetett egy zarándokházat, ahová 1869-ben ő maga is ellátogatott.

A szent város kiemelkedő szerepet játszik a magyar kulturális és művészeti életben is: rendszeresen föllépnek itt magyar művészek, írók, közéleti személyiségek. A város és az ország az elmúlt százötven évben olyan sok írót megihletett, hogy külön kötetbe lehetett rendezni a Jeruzsálemről szóló szövegeket: ajánljuk olvasásra a Kőrössi P. József szerkesztésében megjelent Karcok a Szentföldről – magyar írók jeruzsálemi novellái című gyűjteményt, amelyben többek között Babits Mihály, Bródy Sándor, Márai Sándor, Szabolcsi Lajos, Szini Gyula írásai olvashatók. 

Ha Jeruzsálemre és a modern Izraelben született zsidó testvéreinkre gondolunk, egyúttal gondoljunk azokra a magyarokra is, akik a vészkorszak után a szent városban leltek régi-új otthonra. Hiszen a szent város a közös hazánk, a szívünk másik fele. 

Áldott vagy, Örökkévaló, aki fölépíti Jeruzsálemet.