Isten nagyon keveset kér tőlünk – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 8 óra 03 perckor köszönt be, a királynő holnap este 9 óra 14 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából az Ékev hetiszakaszt (Mózes 5. 7:12–11:25.) olvassuk. Minden kedves olvasónknak jó szombatot kívánunk!

Az aktuális hetiszakaszunk címe Ékev, vagyis, mondjuk, következmény – a követni igéből képezzük, ebből alakult Jákob (Jáákov) neve is, aki a sarkánál fogva követte Ézsaut, amikor Rebeka megszülte őket.

Valóban következményekről van szó látszólag: arról, mi történik majd, ha megtartja, illetve akkor, ha nem tartja meg a micvákat Izrael népe, miután elfoglalta Izrael földjét. Ebben a hetiszakaszban található a Smá második része is, amely éppen erről beszél. Ha nem követik az Örökkévalót, akkor kiűzetnek arról a földről, amelyet éppen most ad nekik, ígéretéhez híven, Izrael Istene.

„Mindazt a parancsolatot, a melyet én a mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak” (Mózes V. könyve, 8. fejezet 1. vers).

Szemünkbe ötlik egy nyelvtani, egyeztetési hiba: egy parancsolatról beszél a szöveg, holott több, a hagyomány szerint 613 parancsolat van. Márpedig a Tórában nincs hiba, valami különleges üzenete kell legyen az egyes számnak.

Shlomo Riskin, a modern ortodoxia egyik legnagyobb tekintélyű rabbija két értelmezését idézi a helynek: az egyik szerint a parancsolatok összefüggenek, az egész Tóra egyetlen parancsolat tulajdonképpen, egyetlen egység, nem lehet csak egyiket vagy másikat betartani, nincsenek különálló parancsolatok, ezt akarja üzenni a látszólagos hiba a Tórában.

A másik, Maimonidész értelmezése épp az ellenkezőjét mondja ennek: azt, hogy egy micva is csinál nyarat. Hogy aki csak egyetlen micvát megtart teljesen, egész szívével, maradéktalan odaadással, az megnyerte a helyét az Eljövendő Világban. Rási pedig a fejezethez fűzött egyik kommentárjában azt tanította, hogy már egy jótett elkezdése is, ha csak részt veszünk benne, pláne, ha nem csak mi kezdtük el, de mi fejezzük be, kivételesen értékes. Nem is kell egy egész micvát teljesen véghezvinnünk és már akkor is. Ahhoz, hogy jó zsidók legyünk, nem kell eleve mindent tudni, nem kell rögtön érteni az imádkozás és a Tóra minden szavát, elég, az is, ha megragadja a képzeletünket Isten kérései közül egy, mert a jótett jótettet szül és nem lesz majd megállás. Egyetlen parancsolat mély és őszinte átélése átalakíthatja az egész életünket, mert a parancsolatok megtartása azt jelenti, felvenni Istennek a kapcsolatot: a tfilin, az imaszíj felvételének micvája, az, hogy magunkra tekerjük, jelzés, valójában Istennel köt össze bennünket a magyar eredetű zsidó vallásfilozófus, Eliezer Berkovits szerint.

A „nyelvtani hiba”, a micva szó egyes száma azt üzeni nekünk, hogy Istennek elég egyszer megszólítania minket ahhoz, hogy egész személyiségünket átformálja, csak egyszer kell kinyitnunk a szívünket és meghallani a hangját (a smá, ennek a könyvnek a legfontosabb szava nem csak azt jelenti, hogy meghallja, észleli, hanem azt, hogy szívére is veszi a hallgató, amit meghallgat). Csak egyszer kell figyelmesen odahallgatni a szövegre – például észrevenni a jelentést hordozó kis hibát – és a tóra örökre velünk marad.

Jó szombatot!