A Hanuka szó azt jelenti, felavatás, felszentelés, újraszentelés. A
zsidó hagyomány „újrkezdése” hosszú, kényszerű szünet után. De hogy lehet a
hagyományt, amelynek a folytonosság a lényege, újrakezdeni. A Hanuka kérdése a
mi kérdésünk is, minden magyar zsidóé.
A történelmi eseménysor, amely a Templom újjászentelése körül
zajlott, nem csak szabadságharc volt, de belső küzdelem is.
A zsidóság egy
része úgy érezte, görögnek lenni egyszerűen jobb, mint zsidónak, és önként
tervezte elhagyni vagy hagyta el saját hagyományát. Magát a csatát megnyerni
egy gyengülő, erőtlenedő, de még mindig félelmetes birodalom ellen könnyebb
volt, mint utána újra helyreállítani a zsidó életet. A bölcsek egy évvel az
események után kötelezték csak az eljövendő nemzedékeket arra, hogy üljék meg
minden évben a Hanuka ünnepét, hogy látni lehessen, valódi volt-e a változás. Csak
hadi sikerről, vagy spirituális újjászületésről van-e szó. Sikeres
villámháborút vívni lehetséges, de a hagyomány nem olyan dolog, amit egyetlen
huszáros rohammal „be lehet vezetni”.
A nemrég elhunyt nagy rabbi és tanító,
nemzedékünk legnagyobb hitszónoka, Jonathan Sacks sűrűn és joggal mondta: a
háborút fegyverekkel lehet megvívni, a béke megnyeréséhez ennél több kell: gondolatok.
Ahogy a Makkabeusok által helyreállított, szuverén Izraelben, úgy
nálunk sem lesz többé magától értetődő a hagyomány, mindig újra ki kell majd
találnunk. A folytonosság örökre elveszett: egy napra való az olajunk, az, ami
még megmaradt tudásként, kapcsolódásként számunkra, és ezzel kell gazdálkodnunk
nyolc napon keresztül.
A Hanuka csodája az, hogy a hagyomány képes hamvaiból újra
feltámadni. Csakhogy ebben hinni kell!
Amikor körülöttünk nincs semmi, csak
sötét, akkor világít a hagyomány. A fény utat mutat, a múlt üzenetét küldi a
jövőbe. A folytonosan változó hagyomány anakronizmusa, amelyhez olykor
visszatalálunk, máskor meg elhagyunk, végülis felmenőink hagyományává válik és
fénye kitart mindaddig, amíg a történelem túlsó partjáról megérkezik majd örök
fényével a Messiás.
Boldog fényünnepet!
A szerző, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz)
elnöke