Csak rajtad múlik: szezonvég és szezonkezdet – Jó szombatot

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 19:37 óra, a Szombat királynője 20:44 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a Reé (Mózes 5. 11:26–16:17.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Lásd, elétek helyezek a mai napon áldást és átkot” – mondja Mózes. Lehet választani. Az áldás és az átok ott hever előttünk, minden csak rajtunk múlik. A nyárnak vége, megkezdődik Elul hava.

Az ember első számú törekvése, hogy lerázza a világ terhét a vállairól. Mert tényleg túl sok. „Én, akit feltaszít a ló, s a porból éppen hogy kilátszom, nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom” – írja Istennek panaszkodva József Attila. A világ nagy, az ember kicsi és minden az ő vállain nyugszik mégis.

Az első ember első dolga az első bűn után, hogy a másikra mutogasson. Nem én voltam, az Éva volt, ő szedte le a fáról. Éva szerint pedig a kígyó. A kérdésre, hogy hol vagy, ezt tudtuk válaszolni.

Amikor Káin agyonütötte az öccsét, azt mondta, nem tudja, hol van, nem őrzője ő az ő testvérének. Holott mindannyian azok vagyunk.

Ők is látták, hogy előttük fekszik áldás és átok és választottak és nem tudtak felelősséget vállalni érte.

Mózes is erről beszél. Alig elviselhető, hogy ez a gyenge, kiszolgáltatott lény, mi, minden tettünkkel és minden tettünkért felelősek vagyunk, ott állunk örökké Mózes előtt, végső soron Isten előtt és döntünk és ő látja a döntésünket.

Mindezt Elul havának beköszöntekor olvassuk, megszólalnak nemsokára a zsinagógákban a sófárok, amelyek épp erre emlékeztetnek bennünket éles hangjukkal. Mindőnknek el kell majd számolnunk az életünkről, a választásainkról. Belehasít a csendbe. Elkezdődött. Elkezdődött újra a rituális-spirituális utazás, amely esélyt ad a megtisztulásra. Ráléptünk újra az útra, amely visszavihet minket igazi önmagunkhoz. A sófár hangja éles és erős, monoton és kíméletlen. Nem hagy élni. Nem hagy úgy élni, ahogy eddig éltünk.

Az út, amely most elkezdődött, Jom Kippurig tart, addig, amíg a Nejlá ima idején, a végső sófárfúvás pillanatában az Ég kapui bezárulnak. Indulhatunk. Nem érünk rá, minden évben egyre kevésbé érünk rá. Igyekezz, az égbolt zár.

Jó szombatot kívánunk!