Az idegen áldása: mi szükség van zsidókra egyáltalán?  – Jó szombatot!

2020. Október 30. / 13:35


Az idegen áldása: mi szükség van zsidókra egyáltalán? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent napja ma délután 16 óra 11 perckor köszönt be, a királynő holnap kora este 17 óra 15 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a Leh Lehá hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot!


A világ történetének helyébe egyetlen problémás mozaikcsalád, egy ember története lép, és már azelőtt, hogy igazán elkezdődne Izrael története, Isten megjövendöli számukra, hogy rabszolgák lesznek Egyiptomban, és azt, hogy egyúttal „áldássá lesznek” a föld minden családja számára.

Az első két hetiszakasz története a világ teremtésétől a Bábel tornya történetéig az egész emberiség története volt: Noé, éppen úgy, mint Ádám és Éva, mindannyiunk felmenői, az, ami Bábelben történt, a nyelvek összezavarása, a teljes emberiség szétválását meséli el különböző kultúrákra.

Ezután szólít meg, minden előzmény nélkül, sok nemzedékkel Noé után, egy Ávrám nevű embert valahol Mezopotámiában az Örökkévaló, hogy személyes, bizalmas kapcsolatot létesítsen vele. A szöveg nem sok bepillantást enged Ábrám megelőző életébe, csak a családfájáról kapunk néhány alapvető információt. Egyáltalán nem világos, miért éppen Őt szólította meg, tette bizalmas szövetségesévé Isten, a rabbik meg is próbálták Ávrám gyerekkoráról szóló történeteikkel betölteni az űrt. 

Ávrám legkülönlegesebb tulajdonságának azonban éppen az tűnik, hogy hallgat Istenre, figyel rá, mélyen hisz benne és abban, amit mond neki: hogy több nagy nép (ám) atyja (Áv) lesz, noha késő öregségére sem születik gyermekük feleségével, Sárával. 

Ábrám meglehetősen sok komoly hibát követ el hosszú pályája során, nem túl jó férj és nem túl jó apa, mindazon személyes kapcsolataiban, amelyek nem Istenhez fűzik, rendre alulteljesít, legalábbis késő öregségéig. Az egyetlen szuperképessége, amely miatt személyes szólítást kaphat Istentől, az, hogy képes meghallani a személyes szólítást. Minta, amely arra tanít minket, hogy „mindenkinek eljön a maga órája”, ahogy a Talmudban, az Atyák tanításaiban áll, hogy mindenkit megszólít élete egy pontján váratlanul az Örökkévaló, csak nem mindig halljuk meg a szólítását.

Három lényeges dolgot tud meg Ábrahám Istentől ebben a hetiszakaszban az ő és utódai küldetésére vonatkozóan: hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, hogy áldássá kell válniuk, bármit is jelentsen ez, a föld minden családja, mindenki más számára, illetve hogy évszázadokon át rabszolgák lesznek Egyiptomban.

Azt, hogy áldássá kell lenniük, rögtön a legelején, az első szólítás során közli Isten és még azelőtt, hogy az első zsidó gyerek, Izsák egyáltalán megszületne, beszámol arról is, hogy nem nagyon sokára mind rabszolgák lesznek. Rögtön ezt követően javasolja neki Sára, hogy nemzzen gyermeket a Hágár nevű egyiptomi illetőségű szolgálójával, mert hiába minden ígéret, közös gyerekük nincsen. Amikor pedig Hágár terhes lesz, Sára féltékeny dühében addig kínozza, amíg el nem szökik tőle, és Ávrám semmit nem tesz, hogy megvédje gyermeke leendő édesanyját.

A héber írás nem jelöli a magánhangzókat és ha Hágár nevét más magánhangzókkal olvassuk ki, mondjuk, Hágérnek, azt fogja jelenteni: az idegen. Az egyiptomi. Egyike a föld családjainak, amelyek számára áldássá kéne lenni, de egyelőre nem megy. Ezért leszünk később mi, zsidók ismét idegenekké Egyiptomban négyszáz éven át, Hágár konstans bántalmazásának „tikunjaként”, jóvátételeként, aki akarja, mondhatja, hogy ez a „Tóra-i karma”. És Ebből tanuljuk meg, hogy szeressük a jövevényt, ahogy a Tóra mondja, mert mi is jövevények voltunk Egyiptom országában. Ez a tudás tehet minket áldássá, erről szól a széder este nagy színházi memória-gyakorlata: hogy soha ne feledjük Egyiptomot, a zsidó lét tulajdonképpeni értelmét. Szeresd a jövevényt, légy áldás a föld minden családja számára. 

Zsidó az, aki arra törekszik, hogy mások számára – HáGér, az idegen számára – személyében áldás legyen. 

Ezért voltunk négyszáz éven át Egyiptomban és alighanem ezért vagyunk újra, lassan kétezer éve ismét száműzetésben. Vagyis akkor jön majd el száműzetésünk vége, a megváltás, ha sikerül áldássá lennünk. Aki csatlakozik, akár újszülött zsidóként, akár betérőként Ábrahám szövetségéhez, ehhez a projekthez, ehhez a szólításhoz, ehhez a „karmához” és tikkunhoz csatlakozik a Hágárok, a szolgák, a nők, az idegen védelmére szerveződött, nagyon is létező, titkos világösszeesküvéshez, amelynek célja az, hogy áldássá legyünk a föld minden családja számára. 

Jó szombatot!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek