A mi Istenünk és az Egyetlen: a személyesség és a Végtelen – Jó szombatot!

2021. Július 23. / 17:37


A mi Istenünk és az Egyetlen: a személyesség és a Végtelen – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 8 óra 11 perckor köszönt be, a királynő holnap este 9 óra 25 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a Veethánán hetiszakaszt (Mózes 5. könyve, 3:23–7:11) olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!


„Miért nem valljuk be végre, hogy a szabadság nem cél
csak eszköz arra, hogy ki-ki megteremtse
a saját tökéletes karám-paradicsomát?
És abban a karám-paradicsomban, vagy amit sikerül helyette
összerakni,
eljátssza a maga Goldberg-variációit,
és aztán vegye a kalapját”.
Kántor Péter

Halljad Izrael, hangzik a hitvallás, az Örökkévaló a mi Istenünk és az Örökkévaló Egy. De mit jelent ez a mondat? Ha nincs más rajta kívül, akkor szükségszerűen Ő minden és mindenki Istene. Mi értelme annak, hogy a miénk? 

A mostani hetiszakaszban szerepel a Smá híres nyitómondata, Izrael tanúságtétele. A Smá elmondása a – reggeli és esti – istentiszteleteken megelőzi a kéréseinket, reményeinket megfogalmazó Állóima elmondását. Arra, hogy Isten elé léphessünk az igényeinkkel, fel kell készülnünk, meg kell találnunk, meg kell szólítanunk Őt és el kell köteleződnünk mellette „teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és teljes erőnkkel”, ahogy a szöveg mondja. A Smá és a kéréseinket összefoglaló állóima kettőse jelzi a kapcsolatunk kölcsönösségét, illetve a Smá érezteti meg az Ő közelségének súlyát. 

Hiszen a Végtelenel lépünk kapcsolatba, az Egyetlennel, amely „uralkodott, mielőtt bármi megszületett volna, és miután majd mindennek vége lesz, Ő tovább uralkodik majd magasztos magányában”, ahogy a híres zsidó himnusz, az Ádon Olám mondja, éppen úgy, ahogy az Éj monológja Vörösmarty Csongor és Tündéjében: „és ahogy kezdve volt, úgy vége lesz, sötét és semmi lesznek, én leszek". Egyrészt

Másrészt viszont, ahogy Reb Tevje mondja, Ő a mi Istenünk, azoké, akik szövetséget kötöttek vele, akiket megszólított, akikkel kapcsolatba lépett. Aki elé odaállunk véges, alkalmi kéréseinkkel, aki érdeklődik irántunk és igényli szeretetünket, hűségünket. 

És ez képtelenség. Hogyan gondolja a judaizmus, hogy az az Isten, aki már a teremtés előtt is minden volt mindenben, aki Egyetlen és Végtelen, akinek számára egy nap vagy ezer év épp ugyanannyi (90. zsoltár), aggódó szeretettel érdeklődne a mi dolgaink iránt, akiknek „élete hetven év, jó, ha nyolcvan év”, vagyis észre sem vehető Isten perspektívájából? 

Többek között épp ez a két egymást kizáró állítás a judaizmus: hogy a Világok teremtője egyúttal néhány halandó, Ábrahám, Izsák és Jákob, a jelentéktelen emberi történelem, a személyes megszólítás Istene is, a szövetség Istene. 

A miénk és mindenkié, aki meghallja a szólítását, behúzódik az Isteni Jelenlét védő szárnyai alá. Aki képes véges életében megérezni, megtapasztalni a végtelent, átélni jelentéktelenségét és aztán azt, hogy mégiscsak itt van, itt van ő is most egy kicsi időre, hogy helye van benne, helye van ebben az egészben. 

Épp ennek a hetiszakasznak a legelején könyörög irgalomért, még némi élet-ráadásért Mózes Istennek, most, amikor elkezdődik az őszi ünnepekhez, a zsidó új évhez, a világ megújulásához vezető időszak a Vigasztalás Szombatján: ezentúl, egészen az új év érkezéséig minden szombaton vigasztaló prófétai szövegeket olvasunk, most is, Áv hó 15-én, teliholdkor, a szerelem zsidó ünnepnapján, amely idén éppen a Vigasztalás Szombatjára esik. A következő hónap nevét, Elul, bölcseink szokásos játékosságukkal betűszónak értették és az Énekek Éneke című nagy, szerelmes költemény sorává oldották fel: a kedvesem az enyém és én a kedvesemé vagyok. 

Elul, a hónap, amely az új évhez és az Engesztelés Napjához vezet, az önvizsgálaté, a megtisztulásé, vagyis Isten intenzív közelségéé, a szövetsége, a szerelemé. Annak elementáris megtapasztalásáé, hogy az Egyetlen, a Végtelen a mi könyörgéseink figyelmes meghallgatója, hogy az Egyetlen a mi Istenünk. 

Mert az istentisztelet, az ima célja – ahogy Tábor Béla híres sora tanítja – az, hogy a véges embert a Végtelenbe hívja.

Jó szombatot!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Hírek, lapszemle
Magyar Szent István Rendet kapott Lovász László matematikus
Hírek, lapszemle
Kompromittáló előéletek: bocsánatkérésre várva
Hírek, lapszemle
Jom Kipur: Fokozott készültség Izraelben, készenlétben a hadsereg

Kommentek