A klímaváltozás és a Tóra pedagógiája – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 17 óra 35 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 18 óra 40 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Cáv (Mózes 3. 6:1–8:36.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.

A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk.

A kóserség valódi célja nem valamiféle rituális hókuszpókusz, hanem az állatok szenvedésének mérséklése vagy elkerülése, és ez a globális felmelegedés korában különösen fontos.

„És ne egyenek semmilyen vért, se madárét, se marháét lakhelyeiken”, kéri Isten elég határozottan Mózestől ebben a hetiszakaszban is. Ez az egyik legrégebbi tiltás a Bibliában, már az Özönvíz után is elhangzik. A vér az élet szimbóluma, ahogy a Tóra többször hangsúlyozza. Ha már megeszel egy másik élőlényt, legalább a lelkét ne érintsd. A maga módján ez tulajdonképpen korai állatvédelmi szabályozás, az állatok „lelkét”, életük magasabb minőségét, a bennük is meglévő Istenit óvja. Isten ránk bízott teremtményeit kell felismernünk bennük, a sorstársainkat. A Nahmanidész nevű 13. századi misztikus bölcs szerint a vér fogyasztása kegyetlenné, állatiassá tenne minket.

A kóservágás: állatvédelem. Amikor Isten vonakodva megengedi Noé leszármazottainak – a leendő emberiségnek –, hogy állatokat egyen, rögtön kiköti a vér tilalmát és a kóserség bonyolult előírásai próbálják minél jobban leszűkíteni a lehetőségét az állatok kínzásának. Tudjuk, hogy a húsost és a tejest például nem lehet egyszerre enni, talán azért, hogy legalább válasszunk a két állati termék közül. Isten tudja, mire vagyunk képesek, és ennél többet nem is kér tőlünk.

Vagyis mindezek nem technikai, hanem erkölcsi szabályok, és így ma is érvényesek. Ezért is volt az utolsó nagy zsidó misztikusok egyike, a Ráv Kuk vegetáriánus, ezért vega sok lélekvándorlást tanító kabalista – ki tudja, kinek a lelke van az állatokban – ezért egyre népszerűbb a vegánizmus is sok zsidó vallási irányzatban. Most, amikor az Özönvíz megismétlődése a globális felmelegedés miatt valós eshetőséggé vált, eszünkbe juthat a Tóra figyelmeztetése: a Teremtés fennmaradása egyáltalán nem szükségszerű. Az a feladatunk, hogy „műveljük és őrizzük meg” a Földet. Egy meglepően kortársnak ható kommentár hozzáteszi, hogy már csak azért is érdemes megőriznünk, mert nincs és nem is lesz másik belőle.

A Tóra nem tiltja a húsevést, bőven beéri némi odafigyeléssel. Igazából könnyű jó zsidónak lenni. 

Békés szombatot kívánunk!