Nők a magyarországi nyilasmozgalomban

2019. Július 08. / 22:29


Nők a magyarországi nyilasmozgalomban

Szerző: Kácsor Zsolt

Egy nyilas banda 19 embert mészárolt le  a Csengery utca 64. szám alatt 1944. október 15-én. A vérengzést a tanúvallomások szerint egy Dely Piroska nevű, átlagos, két gyermekes, elvált asszony irányította. Ezt az esetet dolgozza föl, s helyezi szélesebb kontextusba Pető Andrea történész Láthatatlan elkövetők – Nők a magyarországi nyilasmozgalomban című új kötete.


Horthy Miklós kiugrási kísérletének, s egyben a  nyilasok hatalomátvételének napján, 1944. október 15-én történt a Csengery utca 64. szám alatti csillagos házban az a rettenetes mészárlás, amelynek során a nyilasok 19 embert megöltek és kifosztottak. A gyilkosok csapatát egy két gyermekes elvált asszony, Dely Piroska vezette, akit a Népbíróság később halálra ítélt. Ez az asszony és a Csengery utcai mészárlás áll Pető Andrea történész legújabb könyvének fókuszában. 

lathatatlanelkovetok.jpg

A női elkövetők eddig láthatatlanok voltak a történetírásban, akár a kollektív és az egyéni emlékezetben, ez a kötet azonban elemzi a magyarországi szélsőjobboldali női politizálás okait, motivációit, formáját, fényképeit és főbb személyiségeinek életútját. A könyv Dely Piroska esetén keresztül ad képet a második világháborút követő igazságszolgáltatás természetéről, a nők szélsőséges radikális politikai mozgalmakban való részvételéről, részletesen szólva a nők elkövetővé válásáról, valamint a háború utáni emlékezetük kialakulásáról. A Jaffa Kiadónál megjelent könyvben a történész elemzi a per iratait, amelyekből kiderül, hogy Dely Piroska ártatlannak vallotta magát, s többször arra hivatkozott, hogy egyes férfiak kérésének tett eleget. 

A tanúk azonban pontosan emlékeztek rá, többek között Steiner Andorné, a vérengzés egyik túlélője, aki ezt vallotta: „A férfiakat megmotozták, akit találtak, azt elvitték, kihívták őket az előszobába, és mi, nők bent maradtunk a szobában, és ránk zárták az ajtót. A fiúkat az előszobából a fürdőszobába vitték, először Tenczer Róbertet, aztán az uramat, aztán a sógoromat. Singer urat betették a vécébe, ahol ijedtében szívszélhűdésben meghalt. Azt hiszem, nem lőtték agyon, mert nem volt ott vér. Két idegen férfit hoztak be a lakásba, azokat is agyonlőve találtam meg. Az uram meg a sógorom még éltek. A sógoromat kihoztam a szobába, akkor az uram szólított engem, és bevezettem a szobába, és kényelembe akartam tenni, mert a keze fejét lelőtték. Ekkor újból jöttek, mikor könyörögtem, hogy hagyjanak békét az uramnak, mert szegény munkásemberek vagyunk. Végighallgattak, és az uramat háromszor hátba lőtték. Belém is lőttek. Én beleestem a szekrénybe, és úgy tettem, mintha meghaltam volna. Még egyszer bejöttek a nyilasok és a németek megnézni, hogy meghalt-e mindenki. Azt mondta az egyik, »ez az asszony még él«, de azért kimentek. Az ágy alá húzódtam, így maradtam életben. Dely Piroska és a társai többször visszajöttek.”

Pető Andrea 1964-ben született Budapesten, történész, MTA Doktora, a Közép-Európai Egyetem egyetemi tanára. Kutatási területe a 20. századi társadalom és a társadalmi nemek története. Öt monográfiája, 31 szerkesztett kötete és 261 könyfejezete valamint tanulmánya tizenkilenc nyelven jelentek meg. 2005-ben a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki. 2006-ban az MTA Bolyai Plakettet kapta. 2018-ben az Európai Akadémiák  (ALLEA) Madame de Staël Díját kapta munkássága elismerésül. Legutóbbi kötete a Jaffa Kiadónál: Elmondani az elmondhatatlant. A nemi erőszak története a Magyarországon a második világháború alatt, Budapest, 2018. (Forrás: Jaffa Kiadó)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek