Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (70. rész) – Rajna Alice

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

A Szabad Újpest című lap 1945. március 10-i száma (Nem tévedés a dátum!) közölte, hogy kik szerepelnek a megalakult József Attila Színház újonnan bemutatott darabjában, Gogol: A revizor-jában. Közöttük volt egy apró termetű, a háborút megelőző évtizedekben nagyon népszerű komika, aki Ladomerszky Margit akadályoztatása (bombatalálat érte budai házát a napokban) miatt ugrott be: Rajnai Alice. Olyan partnerekkel játszott ott, mint Balázs Samu, Kornis Kató, vagy a vígszínházas Justh Gyula. (Az előadást egyébként az újpesti színház „alkalmatlansága” miatt a Szent István téren lévő „Katholikus Kultúrház”-ban rendezték, amely épületet jelen sorok írója naponta látta gyerekkorában, lakásuk ablakából.)

Rajna Alice az 1912-es házassági anyakönyvi kivonat adatai alapján1892. július 2-án született Budapesten. A Színiakadémiát 1911-ben végezte el és a megnyíló Újpesti Népszínház tagja lett. 1912-ben férjhez ment Kornai József festőművészhez, akivel annak 1929 évi haláláig élt együtt.

1913 augusztusától az akkor megnyíló Medgyaszay Kabaré, 1915-ben a Modern Színpad Kabaré tagja volt. 1917-ben „Az elitélt” című magyar hangosfilmben főszerepet kap Törzs Jenővel együtt. 1918-ban a Fasor Kabaréban lépett színpadra, majd ősztől a Belvárosi Színházhoz szerződött és egészen 1920-ig Bárdos Artúr színházaiban játszott, többnyire főszerepeket.

1921-től 1926-ig a Vígszínház, 1926-tól 1938-ig a Terézkörúti Színpad tagja volt, ahol – az utóbbiban – Salamon Béla kedvelt partnereként játszott megszámlálhatatlanul sokszor. A napilapok műsorismertetései, kritikái ilyen jelzőkkel írtak róla: „őstehetség”, „ellenállhatatlan humorú”, „kacajorkánokat támasztó” „a legnépszerűbb komika”, „utolérhetetlen”. Szinte minden este színpadon van, óriási a népszerűsége, a pályája csúcsát jelentik ezek az évek. Együttműködésük 1931 nyarán megszakadt, amikor Salamon Németországba költözött, szándéka szerint hosszú időre, hogy Berlinben legyen filmszínész. A folytatás Salamon visszatérte után, 1932 tavaszán következett be egy rövid időre. (Bár később még sokszor játszottak együtt.) Ugyanakkor továbbra is nagyszerű partnerei voltak a Terézkörúti Színpadon, mint például Békeffi László, Boros Géza, Gárdonyi Lajos.

1938 végén a megalakuló Színészkamara nem vette fel a tagjai közé. 1939 és 1944 között így rendszeresen csak az OMKE Művészakció keretében léphetett fel, valamint a PIH ifjúsági csoportjainak rendezvényein. A Művészakcióban az egyik legfoglalkoztatottabb művésznő volt. A különböző vidám műsorok kabarék nagyrészében szerepet kapott. Ott volt 1939 novemberében az első vidám est szereplői között. A németek bevonulása előtti utolsó napon is játszott, az „Asszonyok egymás között” című játék egyik fontos szerepében.

Nagyobbik fia, Kornai györgy 1943 szeptemberében, munkaszolgálatosként, „a hazai iránti kötelességének teljesítése közben” kapott betegségben 26 évesen hunyt el. Az Új Kelet 1959 májusában közölt egy visszaemlékezést Vidor Ferikéről és ebben idézik a művésznő egy korábbi, 1943-as (meg nem jelent) interjúban mondottakat:

„Tudod, mi az: művésznek lenni kilencszáz-negyvenháromban? – Zsidóművésznek? Nézd azt a Rajnát! Maga nevelte a fiait, özvegyen, tisztességben; takarít, mos, vasal, főz, kimegy az utcára jegyeket eladni, Rajna Alice! – és mosolyog és hálálkodik és az tán rajna-aliszkodik a színpadon, a keserű, a gyászoló szívével, hiszen meghalt a fia! A közönség kacag és tombol! Csak nézd meg őt, hogy dolgozik...”

1945 és 1946 első felének átmeneti hónapjaiban többfelé tudott szerepet vállalni, többek között újra Salamon Bélával is színpadra lépett. 1946-ban a Sörkabaréban, majd az újjáalakuló Medgyaszay színházban játszik. „Rajna Alice ugyanolyan jó komika, mint azelőtt volt.” – írta 1947 júliusában róla a Világosság. Következett a Kamara Varieté és 1951-ben a Kis Varietében még fellépett.

1953 decemberében egy felhívás jelent Az Ember című New-Yorkban megjelenő hetilapban, amelyben beszámoltak (a montreali című) Rajna Alice nyomorúságos egészségi és anyagi állapotáról, kérve az olvasók segítségét. Egy hónap múlva a lap arról számolt be, hogy a gyűjtés részsikereket ért el. Majd 1954 februárjában Rajna Alice köszönetét is lehozta a lap.

1957. július 14-én hunyt el Montrealban. Sírja a The Baron de Hirsch-Back River Cemeteries-ben található Alice Kornai néven.

Képek:

1.) port.hu 
2.) Zempléni Múzeum, Szerencs
3.) Mozi Hét 1916. 39. 10. 
4.) Tolnai Világlapja 1927. 4. 53.
5.) Tolnai Világlapja 1928. 2. 8.