Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (16. rész) – Lendvai Andor

2020. Június 07. / 11:13


Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (16. rész) – Lendvai Andor

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

A Váci Hírlap 1917 augusztusában beszámolt arról, hogy a Váci Ifjúsági Sportegylet műkedvelő előadásán bemutatták „Kökény-Pikéthy: Hajnalka című varázsregéjét négy képben”. A királyfit alakító 16 éves fiatalembert Leopold Andornak hívták és ilyen néven, majd később Lendvai (illetve Lendvay) Andor néven a magyar operajátszás egyik nagyszerű baritonjaként vált híressé.

lendvay-andor-1.jpg

A következő években az ifjú színész több fellépéséről adott hírt a váci lap. 1919-ben elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, még Leopold néven. Ezt követően zenei tanulmányait a budapesti Zeneakadémián, majd később Bécsben és Münchenben folytatta, már Lendvai(y)ként. 1924-ben, bár kapott ösztöndíjra ajánlatot a budapesti Operaháztól, Szegedre szerződött. Két év után került a fővárosba, de amint később erről nyilatkozott: „nagy sikereim voltak, de kielégítő fizetést nem akartak adni”. Így azután külföldön folytatta a tanulmányait és fellépéseit. Bécs, Brünn, Luzern, Hamburg, majd München a fontosabb állomások. (Ez utóbbi város operaházából történt elbocsátásakor sem ő bizonyult alkalmatlannak, „hanem csupán a két nagymamája”.) 1933 után így visszatért Budapestre, 1934-től a budapesti Operaház tagja, 1935-től a Fodor Zeneiskola tanára volt.

Lendvai Andor-2.jpg

Az operaházi repertoárja nagyon széles volt, Puccinitől Wágnerig sokféle, kitűnően teljesített szerep. Így írt róla a Pesti Hírlap 1935 márciusában: „A Rajna kincse csütörtöki előadásán nagyobb szabású feladathoz jutott Lendvai Andor, a színház fiatal basszistája, aki eddig minden szereplésével is igazi tehetségnek és rátermettségnek adta jelét.” A siker még éveken át folytatódott.

Ezt a sikersorozatot szakította meg az, hogy 1939-ben a második zsidótörvény után eltávolították az Operaházból. Népszerűségére jellemző, hogy a súlyos helyzetbe került művész megsegítésére kollégái nagy művészestet rendeztek az állatkerti Zenepavilonban. „A hang itt van a torkomban, azt nem lehet elbocsátani” – nyilatkozott Lendvai 1939 júliusában, Az Est-ben.

lendvai-andor-3.jpg

1940 és 1944 között az OMIKE Művészakció egyik legtöbbet foglalkoztatott operaénekese. A teljes felsorolás mellőzésével csupán néhány azok közül az operák közül, amelyekben vezető szerepeket játszott: Gounod: Faust, Verdi: Rigoletto, Rossini: Sevillai borbély, Mozart: Figaró lakodalma(!), Puccini: Pillangókisasszony, Offenbach: Hoffman meséi. Ezen kívül fellépett irodalmi esteken, zenei rendezvényeken és önálló estet is rendezhetett.

lendvai-andor-4.jpg

1942-ben megírta emlékiratait, „Két felvonás között” címmel. A kezdő  mondata ez volt: ”Úgy érzem, pályám még nem fejeződött be s ha most mégis megírom a történetet, annak oka, hogy sorsom kissé hosszú felvonásközt iktatott életembe.” Egy kései recenzens így emlékezett a könyvről: „Meghökkentően magas színvonalon, a korszak vezető íróit meghazudtoló minőségű és tömörségű írás, ez a mintegy 160 oldal.”

Utolsó háborús hónapjairól nincs megbízható adat. 1947 augusztusában a Világ című lap így írt: „Lendvay Andor csodálatos körülmények között tért vissza az életbe. 1944-ben a rémuralom idejét bekerült egy olyan csoportba, amelyet a nyilasok kiirtottak. Sortüzek dördültek el… Lendvay sértetlen maradt… Nagynehezen előbujt a holttetemek közül…”

lendvay-andor-5.jpg

1945 utáni visszatérése nem volt egyszerű. Nem az Operaház tagjaként indult, bár itt is voltak fellépései. Énekes és prózai szerepeket vállalt és sűrűn vett részt különböző műsoros rendezvényeken. 1948-ban gégeműtét segítségével visszanyerte hangjának korábbi minőségét és lett újból (elsimítva az igazgatóval, Tóth Aladárral a konfliktusát) az Operaház tagja. Egyidejűleg tanítani kezdett a Zeneakadémián.

Budapesten, 1964. május 13-án hunyt el.

Képek:

1 / Portré. Budapest, 1930-as évek. Ismeretlen fényképező felvétele. MNM
2 / Önkarikatúra. Az Est 1939. július 25. 8.
3 / A Sevillai borbély színlapja, 1942-ből.
4 / Lendvay Andor Figaró szerepében, a Sevillai borbély bemutatója idején, 1942
ben készült felvétel OSZMI archívum.
5 / Lendvay Andor: Két felvonás között, címlap.

A sorozat korábbi részei / IDE kattintva olvashatóak el

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Mai RaDar: mitől sikeresek a rosszak?
2020. Július 01. / 09:00

Mai RaDar: mitől sikeresek a rosszak?

Ünnepek
Frankeles szombatfogadás élőben
2020. Július 03. / 11:59

Frankeles szombatfogadás élőben

Közélet
Szélsebesen csökken az antiszemitizmus Malajziában

Kommentek