A lengyel fővárosban nyolcvan évvel ezelőtt ezekben a napokban már zajlott a németellenes felkelés, amelyben teljesen elvérzett a felkelést kirobbantó lengyel Honi Hadsereg. A 63 napig dúló, elkeseredett harcokban több mint 15 ezer felkelő vesztette életét vagy tűnt el, további 15 ezren pedig megsebesültek. Hitler bosszúja nem kímélte a polgári lakosságot: 17 ezer varsóit megöltek, 321 ezer embert pedig koncentrációs táborokba hurcoltak.
– A londoni lengyel emigráns kormány utasítására a lengyel főváros önerőből való felszabadítása céljából a Honi Hadsereg (Armija Krajowa, AK) készült fel a megszálló németek ellen indított fegyveres támadás megindítására. A varsói felkelés máig is a második világháború egyik legtisztázatlanabb és legvitatottabb eseménye – olvasható a Magyarok a II. világháborúban című kötet A varsói németellenes felkelés (1944. augusztus 1. – 1944. október 2.) című fejezetében.
1944. július 29-én a szovjet tüzérség lőni kezdte Varsó egyik elővárosát. Este a moszkvai rádió lengyel nyelvű adásában a varsói lakosságot és a lengyel fegyveres erőket a németek elleni felkelésre szólították fel:
„Varsóiak, a szabadság a Ti kezetekben van! Lengyelek, fegyverbe! Nincs veszteni való idő!”
Annak hírére, hogy szovjet harckocsi-csapatok nyomultak be Varsó elővárosába, gróf Tadeusz Bór-Komorowsky tábornok, a Honi Hadsereg főparancsnoka augusztus 1-jén 17 órakor parancsot adott az előkészített varsói felkelés kirobbantására. Aznap este a Honi Hadsereg rádión kérte a szovjet Vörös Hadsereg segítségét, hogy kívülről indított támadással támogassa a felkelést.
gróf Tadeusz Bór-Komorowsky tábornok
A lengyelek legfontosabb célja a Visztulán átvezető két híd birtokbavétele volt. Három nap alatt ellenőrzésük alá vonták a főváros nagy részét, a német támpontokat és a városparancsnokság épületét bekerítették.
Az SS birodalmi vezetője, Heinrich Himmler Varsóba vezényelte a Dirlewanger SS-ezredet, a RONA SS-rohamdandár 1700 fős ezredét, néhány SS-rendőralakulatot, és egyéb megerősítő – köztük nehéztüzér- és rohampáncélos – alakulatokat. Majd augusztus 4-én Erich von dem Bach-Zelewski, a partizánvadász-kötelékek parancsnoka irányítása alatt mintegy 25 ezer fős harccsoport érkezett a varsói felkelés leverésére, amely rohampáncélosokkal és tüzérséggel is rendelkezett. A német csatarepülőgépek aznap már a felkelők állásait támadták.
A Bach-Zelewski vezetése alatt álló SS-alakulatok augusztus 5-én hozzákezdtek a felkelés leveréséhez, a város lerombolásához, és eközben a polgári lakosság lemészárlásához.
A harcok mindkét részről különös kegyetlenséggel folytak. A lengyelek az elővárosokban barikádokkal torlaszolták el a közeledési útvonalakat, amelyeket a németek kezdetben páncélosok és zuhanóbombázó-repülőgépek bevetésével sem tudtak felszámolni.
A német szárazföldi haderőnek tudomása volt arról, hogy a Varsóban bevetett SS-csapatok jelentős része középkori kegyetlenséggel gyilkol és fosztogat.
Minden barbárságuk ellenére az SS-csapatok nem boldogultak a felkelőkkel, és 9000 embert veszítettek. Az angolszász légierő kísérletet tett, hogy légi úton nyújtson segítséget a felkelőknek. Mivel a Szovjetunió nem engedte meg, hogy területéről angolszász repülőgépek szálljanak fel, az olaszországi légi bázisokról felszálló egyes kötelékeket a hosszú légi úton súlyos veszteség érte, és emiatt az akciót leállították.
Bór-Komorowsky tábornok belátva a reménytelen ellenállás hiábavalóságát, október 2-án fegyverszünetet kért, majd aláírta a kapitulációt. A 63 napig dúló elkeseredett harcokban mintegy 15 ezer 200 felkelő vesztette életét vagy tűnt el, 15 ezren pedig megsebesültek. A harcok után hadifogságba esett felkelők létszáma 10 ezer 697 fő volt.
A lengyel polgári lakosság áldozatai még a harcolókénál is súlyosabbak voltak. A harcok, illetve a Hitler által elrendelt német megtorló akciók következtében 17 ezer varsói lakos halt meg, 321 ezer 562 személyt pedig koncentrációs táborokba hurcoltak. Más források szerint a polgári áldozatok száma 166 ezer volt, és 70 ezren kerültek koncentrációs táborba. A németek 48 ezer varsóit már október 3-án elszállítottak.
Egyes történészek szerint a szovjet vezetés tudatosan hagyta vérbe fojtani a varsói felkelést, hogy ezáltal szabaduljon meg a londoni emigráns kormány irányítása alatt álló, jelentős erőt képviselő Honi Hadseregtől, amely adott esetben a megszálló szovjet csapatokkal szemben is számottevő ellenállást fejthetett volna ki.
A szovjet hadvezetés arra hivatkozott, hogy nem ismerték előre a varsói felkelés kirobbantásának idejét, ennek következtében nem volt idejük a megfelelő tervek kidolgozására, és megfelelő erejű csapatok Varsóba irányítására.
A varsói felkelés idején Varsó térségébe vezényelték a magyar II. tartalékhadtestet, de a Honi Hadsereg ellen nem vetették be ezeket.
A németek felé semleges magatartást tanúsítottak, ellenben a Honi Hadsereget élelemmel, egészségügyi, sőt hadianyaggal és fegyverek átadásával is támogatták.
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár
Fotó: Lengyel felkelők (a Zośka-zászlóalj Wacek-szakasza) egy zsákmányolt német Panther harckocsival. Forrás: Juliusz Bogdan Deczkowski – Tadeusz Sumiński.
