Milyen egy neológ rabbi? Négy éve ment el Schweitzer József

2019. Január 22. / 15:20


Milyen egy neológ rabbi? Négy éve ment el Schweitzer József

Legyél bölcs, művelt, nyitott és szelíd. Idézz fejből latinul Horatiust, magyarul Arany Jánost és héberül a prófétákat, legyen számodra ez egyetlen világ. És figyelj oda csendesen tűnődve a híveidre, ne szolgálj soha mást, csak őket és a Jóistent. Pont úgy, ahogy Schweitzer József tette.


Az utolsó klasszikus neológ főrabbi, az utolsó ember, aki egy ország számára volt tekintély, aki rangot adott az Országos Főrabbi címnek és megtöltötte tartalommal, három és fél évtizeden át egy vidéki városban szolgált, az utolsó pillanatig aktív élete első felét ott töltötte – Pécsett. Azért volt nagy ember, mert tudott évtizedeken át szerényen félrehúzódni is. Közel volt már a hatvanhoz, amikor Budapestre került ismét, ezután lett a Budapesti Zsidó Hitközség főrabbija, a Rabbiképző első embere, országos főrabbi. Magától értetődő volt, hogy ő az első, úgy lett vezető, hogy nem kérte, pláne nem könyörgött érte. Az igazi vezetőket így találja meg feladatuk, így találta meg Mózestől kezdve mindőjüket.

Ő nevelte rabbivá Frölich Róbertet, jórészt ő az érett rabbivá váló „szarvasi fiatalokat”, Radnóti Zolit és Verő Tomit, ő vitte tovább Scheiber Sándor tág horizontú tanításainak hagyományát.

A neológia nem utolsósorban világi műveltséget jelentett, magyar kulturális önazonosságot és derűs elfogadást a fundamentalista türelmetlenséggel szemben, illetve nem is szemben vele, mert a neológia nem szembenállás, hanem mellette. A magyar neológia három évtizeden át ebből kifolyólag Schweitzer József volt.

Tudott beszélni hosszan, tudott kérdezni röviden és tudott figyelmesen hallgatni. Körülvette a jóság aurája, de ez nem volt édeskés, nem volt gyengeség. Mert a jóságnak is lehet tekintélye.

Tudta, hogy egy vigasz van csak, amit ember adhat a társának: a figyelem. Ő mindig kész volt figyelni, szólni pár szót, amely után könnyebb volt. Nem oldotta meg, mert az emberi dolgok nem megoldhatóak, csak segített vinni kinek-kinek a terhét pár lépésen át. Jött velünk.

Négy éve nem jön már, mert nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökre megmarad, ahogy a Prédikátor tanítja. Mindent, amit tehetett, megtett értünk, mielőtt elbúcsúzott. Nekünk kell majd méltónak lennünk az ő emlékéhez. Emléke feladat számunkra és inspiráció.

„Szolgálni az ősi talajon, az apák örökségén, új magot vetni a lelkekben, új barázdát szántani a szívekben, új utat vágni és mutatni azt ember számára, – ez a szolgálatunk, ez a küldetésünk.”

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kultúra
Rubin Eszter könyvbemutatója a Bét Sálom zsinagógában
Kultúra
Volt kitől örökölni a tehetséget
2019. Szeptember 04. / 11:38

Volt kitől örökölni a tehetséget

Kommentek