A budapesti Lipótvárosban 1909. május 5-én született Radnóti Miklós, a XX. századi magyar irodalom klasszikusa, a vészkorszak mártír költője. Mindössze 35 éves volt, amikor Abda határában meggyilkolták.
Mellézuhantam, átfordult a teste / s feszes volt már, mint húr, ha pattan. / Tarkólövés. – Így végzed hát te is, – / súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan. / Halált virágzik most a türelem. – / Der springt noch auf, – hangzott fölöttem. / Sárral kevert vér száradt fülemen.
Így szólnak hozzánk Radnóti Miklós utolsó sorai, amelyeket a halála előtt alig tíz nappal vetett papírra Szentkirályszabadján, a halálmenet egyik állomásán. Megjósolta a saját, korai halálát, mint annak idején nagy elődje, Petőfi Sándor – annyiban tévedett csak, hogy az a bizonyos „Der springt noch auf”, ha mégis elhangzott fölötte, akkor nem németül, hanem magyarul szólt. Azon a nyelven, amely Radnótinak ugyanúgy anyanyelve volt, mint gyilkosainak.
Ártatlanul halt meg, bűnt nem követett el, amiért ily borzasztó módon kellett volna lakolnia. Az, amiért a magyar állam őt felelősségre vonta, végtére is az volt, hogy megszületett és zsidónak született. Továbbá magyarnak, költőnek, klasszikusnak.
Áldás fakad emlékéből mindig, míg lesz, ki magyarul olvas verset ebben a világban.
