Ma van Gábor Dénesnek, a holográfia atyjának halálozási évfordulója

Londonban 1979. február 9-én hunyt el Gábor Dénes világhírű fizikus, aki zsidó családban született Budapesten 1900-ban. Húsz évesen már Albert Einstein előadásait hallgatta Szilárd Leó, Wigner Jenő és Neumann János társaságában, a holográfiát pedig – amellyel forradalmasított a képrögzítést – 47 éves korában találta fel. Munkájáért kereken ötven éve, 1971-ben kapott fizikai Nobel-díjat. 

Nem csak a Gábor Dénes által föltalált holográfiai eljárást lehet a sci-fi témakörébe utalni, hanem azt az életutat is, amit az egyszerű terézvárosi zsidó családban született tudós bejárt. Az apja, Günszberg Bernát könyvelőből küzdi fel magát a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. igazgatójává, s alighanem nagyot nézett, amikor az akkor mindössze 10 éves Dénes fia szabadalmaztatási kérelmet nyújtott be az aeroplán körhintára. Íme, egy csodagyerek tervrajza 1910-ből:

Nem csoda, hogy a család ezek után a lehető legmagasabb szakmai képzést igyekezett nyújtani az elképesztő természettudományos tehetséggel megáldott Gábor Dénesnek, aki beiratkozott a pesti műegyetemre, majd Berlinben tanult a Technische Hochschule elektromérnöki karán. Több nyelven, így németül is kiválóan beszélt, rendszeresen látogatta Albert Einstein szemináriumát Szilárd Leóval, Wigner Jenővel és Neumann Jánossal. A Humboldt Egyetemen 1924-ben szerzett mérnöki diplomát.

Az 1933-as náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot, visszajött Budapestre, rövid ideig az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában dolgozott, ám 1934-ben Angliába költözött. 1948-ig a British Thomson-Houston Társaság kutatólaboratóriumában dolgozott Rugbyben, 1947-ben itt találta fel a holográfiát, amiért később, 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott. 1956-ban a Royal Society a tagjává választotta. 1958-tól 1967-ig az alkalmazott elektronfizika professzora volt az Imperial College-ban.

Az általa feltalált holográfia a fény hullámtermészetén alapuló, képrögzítő eljárás, amellyel a tárgy struktúrájáról tökéletes térhatású, vagyis háromdimenziós kép hozható létre. A látott kép háromdimenziós, érzékelhető a térbeli mélység, és lehetővé válik az oldal- és függőleges irányú rálátás is, tehát a kép körbejárható. A hologramon a tárgy képe végtelen sok perspektívából van rögzítve, s ha a megfigyelő mozog, más és más perspektívát érzékel. Ezek folyamatosan mennek át egymásba, így az elrendezéstől függően lehetséges, hogy az egyik irányból takart vagy nem látható részlet valamelyik másik irányból nézve láthatóvá válik.

Bár Gábor Dénes hologramelmélet jó volt, az első hologram elkészítésére csak 1961-ben, a lézer megjelenésekor kerülhetett sor.

(Felhasznált forrás: Feltalálóink.hu)