Ma lenne 95 éves Kardos G. György, a nagy magyar zsidó író

Keserű, fájdalmas, tulajdonképpen tragikus humorral megírt könyvekben mesélte el Izrael állam születését, amelynek tanúja volt. Főműve, az Avraham Bogatir hét napja egy kis zsidó ember története, akinek kisvilágán egyetlen hét alatt keresztülgázol a meginduló közel-keleti történelem. Ha a magyar közönség tudhatott bármi igazat a jisuvról és Izraelről a kádárizmus alatt, azt egyedül neki köszönhette.

A bori munkatáborban a partizánok szabadítják fel 19 évesen. Csatlakozik hozzájuk, majd egyenesen a leendő Izraelbe indul: ott van az állam újjászületésénél, végigcsinálja a függetlenségi háborút, aztán – 1951-ben – hazajön. 

Kőművesként kezdi, aztán dramaturgként dolgozik, gyakran csak amolyan bedolgozóként használja fel kivételes írói képességeit. A ’60-as évek végén azonban belekezd híres trilógiájába, amelynek első darabja az Avraham Bogatir. Ez a három könyv lényegében szépirodalmi életműve: ironikus kedély, képtelen komolyan venni saját tehetségét. Amiben igazán jó volt, az az irodalmi modoroskodás paródiája, az irodalmat célzó gúnyolódás. 

Sokan bíztattak, hogy írja meg bori tapasztalatait, de inkább csak elmesélte mindezt és sok minden mást is újra és újra: legigazibb műfaja az anekdota volt, terepe a beszélgetés. Hogy mit veszítettek azok, akik nem ülhettek az asztalánál, azt az Avraham Bogatir, az elkészült főmű mutatja meg igazán.

Izrael szülési fájdalmai, a sivatagi hamszin, az éledő nacionalizmus, a háborúság, az egyre elkeseredettebb küzdelem szétválaszthatatlanul összekeveredik a regény lapjain és elsodorják azt a kisvilágot, amelyben az Európa és az orosz költészet iránti nosztalgiákat tápláló kis földműves zsidó, Avraham otthon lehetne. Megkezdődik, visszavonhatatlanul, a modern zsidó történelem a regény lapjain, egy világ elhamvad és egy másik emelkedik fel diadalmasan helyette. Nem, korántsem cionista regény, de mélyen igaz és empatikus: zsidókkal és nem zsidókkal egyaránt. És üdítően tiszta hang volt a korabeli, hivatalos hazugságok tengerében Magyarországon, akárcsak a trilógia többi darabjáé. 

Kardos G. György, mintegy mellesleg, kíméletlenül vicces újságíró volt, pazar jegyzetek, krokik, kispublicisztikák mestere. Páratlanul művelt, rengeteg nyelven olvasó, kivételes és derűs elme, aki – talán a sokat látottak bölcs lemondásától vezérelve – nem várt túl sokat az élettől és nem erőltette meg magát emiatt „életművével” sem. De így sem tudta elkerülni, hogy nagy regényíró legyen belőle Magyarországon és valamelyest még kívüle is. És nem csak műve, de „figurája” is túlélte őt: az imádnivaló, gyengéd és gunyoros pesti sármőré és csevegőé, aki végigharcolta és később megírta magyarul, nekünk a modern Izrael megszületését. 

(Kardos G. György a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, művei és a róla szóló értekezések ide kattintva  elérhetők.)