Ma 90 éves Sándor Iván, Isten éltesse!

Ma ünnepli 90. születésnapját Sándor Iván író, esszéista, aki olyan fontos témákat dolgozott föl hosszú pályafutása során, mint a tiszaeszlári vérvád története és utóélete, amiről írt drámát, esszékönyvet, s feldolgozta rádióban is. A Kossuth-díjas szerzőt a Mazsihisz nevében Radnóti Zoltán főrabbi köszöntötte budapesti otthonában (+ videó).

Sándor Iván1973-ban kereste fel az utolsó európai vérvádról elhíresült Tiiszaeszlárt, hogy szóra bírja Solymosi Eszter faluját, pontosabban azt a lassan ölő méregként ható, évtizedes elhallgatást, amelynek romboló ereje az egyszeri társadalmi földrengést okozó kataklizmák pusztításával mérhető. 

Az írót a hamis mítoszok kialakulásának körülményei és kipusztíthatatlan hatása foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is. Az ártatlanul megvádolt tiszaeszlári zsidók ügyvédjéhez, Eötvös Károlyhoz hasonlóan Sándor Iván is föltette a nagy kérdést: hogyan jut el az ember addig, hogy a legnagyobb meggyőződéssel tegye azt, ami a legnagyobb meggyőződése ellen való? Arra kellett rájönnie, hogy az irracionális mítoszok, a belőlük kicsapó mentalitások végigkísérik az emberiség történetét. Kutatásaiból A vizsgálat iratai címmel 1976-ban született igen nagy sikerű könyv,  amely azóta már hét kiadásban került az olvasók elé. 

A Kossuth-díjas szerző évtizedek óta ontja magából a szépprózai műveket, amelyeket olyan neves kiadók adtak ki, mint a Kalligram és a Magvető. Munkásságának  nagy tanulsága, hogy ha a történelmi múlt jelenre vetülő hosszú árnyékától nem is szabadulhatunk, a magyar társadalomnak legalább szembe kellene néznie a sötétség fantomjaival – ezt a szívességet más nemzetek nem teszik meg a magyar társadalom helyett, hiszen van nekik elég bajuk a saját árnyékaikkal.

További jó munkát és egészséget kívánunk neki!

Isten éltesse 120 évig, az emberi kor legvégőbb határáig!

* * *

Sándor Iván 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948 és 50 között a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége Országos Központjában dolgozott. 1950-ben letartóztatták. 1954 és 1956 között a Jövő Mérnökét szerkesztette. 1961-64-ben a budapesti egyetem magyar szakán tanult. 1957-től a Film, Színház, Muzsika kritkusa, 1970-től olvasószerkesztője, 1975-től főszerkesztő-helyettes volt. 1989-től szabadfoglalkozású író. 1992-től a Németh László Társaság elnöke. 1990-93-ban az Írószövetség elnökségi tagja.

Díjak: József Attila-díj, 1985; Az Év Könyve Jutalom, 1986, 1996; Németh László-emlékérem, 1989; Kitüntetés Munka Érdemérem 1956; A Munka Érdemrend bronz fokozata, 1967; 1956-os Emlékérem, 1992; Getz Corporation-díj, 1994; Nagy Imre-emlékplakett, 1996; Tiszatáj-díj, 1997; Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 1997; Zuglóért Emlékérem 1997; Zugló díszpolgára 1998; Köztársasági Elnöki Aranyérem, 2000; Márai Sándor-díj, 2000; Pro Literatura-díj, 2002; Aranytoll, 2003; Komlós Aladár-díj, 2003; Kossuth-díj, 2005; Üveggolyó-rend, 2006; Demény Pál-emlékérem, 2008. (Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum) 

(Fotó: Szabó Bernadett/NOL)