Ma 85 éves Dustin Hoffman, a nagy zsidó jellemszínész

Szerepeiben zavart lelkű későkamasz fiú, akit könnyen elcsábíthat ama Mrs. Robinson (Diploma előtt), nővé alakuló, nehezen élő színész (Aranyoskám), gyermekét egyedül nevelő apa (Kramer kontra Kramer) és autista, egyedül az életre képtelen zseni (Esőember). Mindig chaplinien vicces, ügyetlenül szívszorító, együttérzésre tanító komikus, jellegzetes zsidó jellemszínész, aki úgy tudja, az egész élet, mindannyiunké, „téves szereposztás” eredménye.

Dustin Hoffman, bár egész életét Amerikában élte le, mégis olyan súlyos zsidó hárításokkal és szorongásokkal küzdött, csinált belőlük nagy színészetet, mintha élete első 85 éve során ki sem mozdult volna Kelet-Európából. 

A szülei azért költöztek Chicagóból Los Angelesbe, hogy szakítsanak a családdal és a családtörténettel, hogy a lehetőségek hazájában ne kelljen végre zsidónak lenniük, maguk mögött hagyhassák román és orosz zsidó eredetű rokonságukat.

Az egyik nagynéni azért útravalóul megjegyezte, hogy Dustin nem lehet színész, ugyan már, hiszen olyan csúnya szegény. Az antiszemitizmustól szorongó srácban, aki szerint egészen más New Yorkban, zsidó közegben felnőni, mint a másik parton, szinte magányosan, összekapcsolódott a két bizonytalanság: hogy a nagy orra miatt, a zsidósága miatt alkalmatlan. Még kamaszként felmerül a családjában, hogy esetleg meg kéne, úgymond, csináltatnia az orrát. Nem csináltatja meg, de néha azzal viccel, hogy igenis megvolt a műtét, és azzal együtt ilyen nagy, látták volna csak előtte. Ahogy tehette, New Yorkba költözött, ahol az első dolog, amit meglátott, egy az utcán pisilő ember volt, ahogy leszállt a buszról. Megkönnyebbült, itt mindenki úgy élhet, ahogy akar. Hazaérkezett. 

Az áttörést a nagy nemzedéki kultfilm, a Diploma előtt hozta el számára, ez az ízig-vérig zsidó film a szintén orosz zsidó eredetű Mike Nichols rendezésében, Hoffman és a Mrs. Robinsont ijesztően jól játszó Anne Bancroft főszereplésével (Bancroft a Woody Allen melletti legnagyobb amerikai zsidó vicces fiú, Mel Brooks felesége, gyermekük vallásos zsidó), a népzenét a rockban újjáélesztő zsidó zenészlegendák, Simon és Garfunkel filmzenéjével, a híres-hírhedt Mrs. Robinsonnal és a csodálatos Scarborough Fairrel. Egy szerelmi érés dermesztő története a hidegen vonzó, idősebb, de továbbra is gyönyörű Mrs. Robinson és az életbe éppen kilépni készülő fiatal fiú, Hoffman dermesztő románcáról, amelyből csak igen szűk ösvény vezet át legvégül az érett, valóban érett szerelembe Mrs. Robinson lányával az emlékezetes utolsó képekben. Hoffman jóval idősebb volt már, mint a fiú, akit játszott, akkorra kereken 30. Idén 55 éves a film. 

A castingtól borzasztóan félt, úgy érezte, nem neki való a szerep, hiszen semmi sem utalt arra, hogy a főszereplő fiú csúnya és zsidó volna. Neki nem a hősszerelmes szerepe való, hanem a karakteres, vicces, ügyetlen mellékszereplőé legfeljebb, ő csak karakterszínész lehet. És a máig tartó, sosem múló világsiker sem nyugtatta meg. Amikor egy romantikusabb szerepben úgy ítélte meg egy kritika, hogy elrontották a szereposztást nála, úgy érezte, hogy megint erről van szó. Hiába volt a legnagyobb élő színészek egyike már a bolygón, a nagynéni intelmétől, a zsidó szorongástól, az orrméret problémájától nem tudott szabadulni, pedig minden erejével szabadulni akart tőle. 

A következő nagy szerepei aztán tényleg olyan figurák voltak, akiket félrecastingoltak, akik mindig épp ott voltak az életben, ahol nem kellett volna lenniük, egy komikus jellemszínész jól beállt szerepköre. A szegény és kevéssé foglalkoztatott színész, aki nőnek kell öltözzön ahhoz, hogy szerepet kapjon az Aranyoskámban, az életéből házassága megfeneklése miatt kilépni kényszerülő apa, aki megtanulja a jellemzően anyák által alakított szerepet, azt, hogy egyedül nevelje a gyerekét a Kramer kontra Kramerben és a világban teljesen elveszett, magányos, zárkózott, súlyosan beteg zsenit, az autista címszereplőt az Esőemberben Tom Cruise mellett. 

„Az az igazság, hogy 200 millió ember él ebben az országban és nem tudom pontosan, úgy 6-7 millió zsidó lehet köztük? azt hiszem, 13 millió van belőlük összesen a Földön. Szóval bizonyos értelemben definíció szerint rossz szerepben kell játszanunk. Ezt jelenti kisebbséginek lenni, hogy rossz szereposztást kaptál Istentől”, nyilatkozta 2006-ban, amikor a második felesége révén a családja már tartotta a zsidó ünnepeket. Mert az első évek meghatározóak szerinte, a gyerek tapasztalatait nehéz elfelejteni. A gyerekei, két lány, két fiú, megtartották a bát és bár micvójukat. 

Aztán 2016-ban meghívták egy TV-műsorba, ahol szembesült a családja részletes történetével. Avval, hogy az anyai nagypapáját megölték a Szovjetunióban, amikor visszament, hogy megpróbálja a családját kimenteni onnan, hogy a dédnagymamája megjárta a szovjet lágereket és azokból szabadulva ment ki először Dél-Amerikába, majd onnan idős emberként az Egyesült Államokba, ahol talán, valószínűleg sohasem látta a dédunokáját, aki már élt, messze tőle. Az ő ismeretlen fényképét nézve kezdett el élő adásban sírni, azt a fényképet, amellyel amerikai vízumért folyamodott. 

Elmondta, mennyire sajnálja, hogy nem ismerhette ezeket a bátor embereket, hogy tulajdonképpen nem is tudott róluk 78 éves koráig. Azzal a mondattal zárta az estét, sok tízmillió amerikai, a rajongói előtt, hogy “zsidó vagyok”. Majdnem 80 évig tartott elérnie ehhez a mondathoz.

Ahogy az Aranyoskám női szerepe is csak első pillantásra téves szereposztás, mert valójában elvezet ahhoz, aki Dustin Hoffman valójában lenni akar, akihez tartozni kíván férfiként, úgy az ő igazi, zsidó élettörténete is csak látszólag téves szereposztás, ahogy még ő maga is gondolta nemrégiben, mert végül elvezett, ha mégoly hosszú úton is, hosszú évekkel azután, hogy a családja már tartotta az ünnepeket, ahhoz a mondathoz, hogy „zsidó vagyok”. Elvezetett a Szovjetunióból induló apai dédmamához, Liba Hoffmanhoz, aki Sztálin táborrendszerén keresztül, Dél-Amerikán át elért végül, 64 évesen az Egyesült Államokba, a meggyilkolt és üldözött felmenőkön keresztül, a távoli Kelet-Európán keresztül az akkor már majdnem 80 éves színészhez. 

Mert szerinte feketének lenni például annyival könnyebb, hogy a bőrszín világosan látszik, nem kell „felvállalni”. Neki viszont majdnem egy életen keresztül dolgoznia kellett a mondatért, hogy zsidó vagyok. 

Isten éltesse! 

Kapcsolódó írásunk:
Dustin Hoffman összeomlott, sírva fakadt egy tévéműsorban