Ma 25 éve halt meg a világhírű Wigner Jenő Nobel-díjas tudós

Wigner Jenő a pesti Király utca egyik házából, egy magyar zsidó kereskedőcsaládból indulva lett a XX. század egyik legjelentősebb fizikusa. 1963-ban kapott Nobel-díjat  az atommag és az elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásáért, főként az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért. A tudós 1995. január elsején halt meg az egyesült államokbeli Princetonban. 

1902. november 17-én született Budapesten, a Király utca 76. szám alatti házban, Wigner Antal kiskunfélegyházai születésű kereskedő és a kismartoni születésű Einhorn Erzsébet gyermekeként. Többnyire boldog gyermekkort tudhatott magáénak: szülei harmonikus házasságban éltek, és nagyon szerette a lánytestvéreit. 1936-ban találkozott első feleségével, egy bájos fizikushallgatóval, Amelia Frankkel, aki 1937-ben meghalt. 1941-ben feleségül vette Mary Annette Wheeler fizikus professzort, akivel annak haláláig, 1979-ig élt együtt. Az akkor 77 éves Wigner Jenő elvette Eileen Claire Pattont, egy jóbarátja özvegyét.Mary Annette Wheelertől két gyermeke született, David és Martha. Fia, David, matematikát tanít az University of Californián, Berkeleyben. Leánya, Martha, a Chicago-i terület közlekedési rendszerénél dolgozik.

Wigner Jenő

Wigner Jenő a gimnáziumi tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol két meghatározó pedagógus indította el pályáján, Rátz László matematikatanár, illetve Mikola Sándor fizikatanár. Wigner élete végéig nagy tisztelettel és hálával gondolt erre a két jeles pedagógusra.A gimnáziumi érettségi után édesapja kérésére a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be, ám fél év után a berlini Technische Hochschule-n folytatta vegyészmérnöki tanulmányait, emellett a Max-Volmer-Institut für Biophysikalische und Physikalische Chemie-ben végezte laboratóriumi kutatásait. 

Bár vegyészetet tanult, mindvégig a fizika érdekelte, tanulmányai alatt a Német Fizikai Társaság kollokviumait látogatta, melyeken részt vettek olyan nagy tudósok, mint Max Planck, Max von Laue, Rudolf Ladenburg, Werner Heisenberg, Walther Hermann Nernst, Wolfgang Pauli és – nem utolsósorban – Albert Einstein. Itt ismerkedett meg Gábor Dénessel és Szilárd Leóval is.

1930-ban írta meg „Csoportelmélet és annak alkalmazása az atomszínképek kvantummechanikájára" című könyvét, melyet több nyelvre is lefordítottak. Miután 1933-ban eldöntötte, hogy végleg Amerikában marad, figyelme az új tudomány, az atommagfizika felé fordult. Az új terület előfutáraként felismerte a magerők rövid hatótávolságát (1933), a magerők töltésfüggetlen voltát (1937), a neutronok rezonáns befogódását az atommagok energiaszintjein és az atommagok héjszerkezetéről árulkodó „mágikus számokat".

Egyesítve magában a vegyészt és a fizikust, Wigner úttörő szerepet vállalt a plutónium-gyártás megteremtésében. Ő számította ki és tervezte meg a világ első atomreaktorát, és ő tervezte az első vízhűtéses atomreaktorokat is. Ő javasolta először, hogy a biztonság érdekében a neutronok lassítására szintén vizet használjanak. A világ atomerőműveinek döntő többsége ma is ezen az elven működik. 37 szabadalmával igen aktívan vett részt a reaktorok fejlesztésében, őt tartják a világ első reaktormérnökének.

1960-ban elnyerte az „Atom a Békéért" díjat, majd 1963-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kapott „az atommag és az elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásért, főként az alapvető szimmetriaelvek felfedezése és alkalmazása révén". 1972-ben elméleti fizikai eredményeiért Albert Einstein díjban részesült. Kutatói tevékenysége mellett a világ számos egyetemén tanított, 1977-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagjává választották, 1987-ben az ELTE tiszteletbeli doktora, 1988-ban az Akadémia tiszteletbeli tagja lett. 

Forrás: Wigner.mta.hu