Ma 175 éve született Politzer József, akit Joseph Pulitzerként ismer a világ

2022. Április 10. / 11:21


Ma 175 éve született Politzer József, akit Joseph Pulitzerként ismer a világ

„Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel vagy bukik el” – vallotta a Makón 1847. április 10-én született Politzer József, akinek a műve, munkássága és a nevével összeforrt sajtódíj ma is referencia az angolszász, európai és minden más, demokratikusan működő média világában. 

Politzer József 175 éve, 1847. április 10-én született Makón egy tehetős zsidó kereskedőcsaládban, ám nem ott, hanem Budapesten nőtt fel, az apja ugyanis, miután visszavonult a gabonakereskedéstől, úgy döntött, hogy a család a fővárosba  költözik. A fiatalember nemcsak a magasságával tűnt ki – már 17 évesen több mint 2 méter magas volt –, hanem az eszével is, ugyanis igen tehetséges és jóeszű diák volt, már kamaszként folyékonyan beszélt franciául és németül.

Ennek ellenére úgy döntött, hogy katona lesz, és 1864-től különböző hadseregekben próbálkozott katonai pályára lépni – a világ sajtójának későbbi sorsa alakulása szempontjából nagy szerencse, hogy termetre alkalmasnak tűnt katonának, ám a gyönge látása miatt sehol sem sorozták be. Pedig mindent megpróbált az osztrák hadseregtől kezdve a francia idegenlégión át a brit gyarmati hadseregbe indiai egységéig. 

Éppen Hamburgban időzött, amikor sikerült megállapodnia az amerikai uniós hadsereg egyik toborzójával, így hamarosan áthajózott az Egyesült Államokba. A legenda szerint a bostoni kikötőbe érve azonban leugrott a hajóról, belevetette magát a tengerbe és kiúszott a partra – állítólag anyagi megfontolások vezették, hiszen így megtarthatta magának a sorozásért kapott fejpénzt, viszont nem kellett szolgálatba állnia. 

Egy időre St. Louisban telepedett le, ahol dolgozott öszvérhajcsárként, hordárként és pincérként, közben azonban folyamatosan képezte magát: a város könyvtárában angolul tanult és jogi tanulmányokat folytatott autodidakta módon.1868-ban éppen itt, a könyvtárban sietett a segítségére a szerencse: a könyvtár társalgójában szóba elegyedett két német sakkjátékossal, akiknek remek tippeket adott a helyes sakklépéseket illetően. Mint kiderült, a két sakkozó a  német nyelvű napilap, a Westliche Post szerkesztői voltak, és a fiatalembernek állást ajánlottak a lapnál. 

pulitzerworld.jpgForrás: Pulitzer.org

Így lett 21 évesen újságíró, négy évvel később, 1872-ben pedig már laptulajdonos, ugyanis  a Westliche Post csődbe ment, és a tulajdonosokat Pulitzer meggyőzte róla, hogy ha többségi részesedést adnak neki a cégben, akkor felvirágoztatja a vállalkozást. Így lett 25 évesen lapkiadó, hat évvel később pedig a lapja már a város vezető újságja  lett. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy Pulitzer igazi munkamániás volt (ma úgy mondják ezt Amerikában, hogy „workaholic”), a kollégái visszaemlékezései szerint kora reggeltől éjfélig görnyedt az íróasztalánál.

Ugyancsak a szerencsének köszönhette, hogy New Yorkban bekerült a The New York World nevű újságvezetésébe: 1883-ban a feleségével New Yorkba utazott, hogy felkeressen egy ismert szemorvost, ám utazás közben találkozott a The New York World tulajdonosával, akivel sikerült megállapodnia abban, hogy a nehézségekkel küszködő céget talpra állítja. Ez olyannyira jól sikerült neki, hogy a következő tíz évben a The World példányszáma minden kiadásban meghaladta a 600 ezret, s ezzek az Államok legnagyobb példányszámú újságja lett.

Pulitzer titka az volt, amit a sajtó az elmúlt száz évben már jól ismer, az ő korában azonban minden fogása újdonságnak számított: akárcsak korábban St. Louisban, a The New York World vezetőjeként is valóságos sajtóhadjáratot indított a köz- és magánéletben tapasztalható korrupció ellen, a sokszor unalmas hírrovatokat szenzációértékű riportokkal gazdagította, a cikkeket rengeteg képpel és rajzzal illusztrálta, továbbá a lapját fölhasználta társadalmi mozgalmak indítására. Egyik leghíresebb kezdeményezése az volt, amikor az olvasótábora által adományokat gyűjtött arra, hogy legyen elég pénz a később világhírűvé vált Szabadság-szobor Franciaországból New Yorkba való szállításához.

Sajnos élete vége felé súlyos betegségekkel küzdött, részint megvakult, részint pedig olyan érzékennyé vált a hangokra, hogy sokszor el kellett vonulnia, hogy teljesen elszigetelhesse magát a külvilág zajaitól. Mindössze 64 évesen, 1911-ben halt meg. 

Nemcsak a Pulitzer-díj őrizte meg emlékét, hanem híres hitvallása is, amelyet ma is mottóként használhatnak különböző szerkesztőségek: 

„Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes, és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, ami nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek a kezében lesz".

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek