Gyász: „Nem a hit választja el az embereket...” – Tahi Tóth Ilonára emlékezünk

2022. Június 08. / 12:10


Gyász: „Nem a hit választja el az embereket...” – Tahi Tóth Ilonára emlékezünk

Szomorúan tudatjuk, hogy Tahi-Tóth Ilona okleveles építész, műemlékvédelmi szakmérnök, a Rumbach utcai Zsinagóga műemlékvédelmi munkálatok műszaki felügyelője, akinek munkáját 2011-ben Möller emlékéremmel, 2021-ben pedig Forster-díjjal jutalmazták hosszas és végtelen türelemmel viselt betegség következtében életének 78.  évében 2022. május 16-án elhunyt. A kiváló szakemberre Kiss Henriett, a Rumbach Zsinagóga vezetője emlékezik. Emlékéből és emlékeiből fakadjon áldás!

2018-ban találkoztunk először a Rumbachban, amikor a projekt részévé váltam. Te láttad el a műemlékvédelmi munkálatok műszaki felügyeletét. Kék szemedben mindig mosoly ragyogott, akkor is, ha éppen keményen kellett fellépned vitahelyzetekben. Nem hagytad, hogy külső szemlélő maradjak. Minden alkalommal vittél magaddal, és mutattad, magyaráztad a fém, a festészet, a kövek, a fa restaurálásának szakmai szabályait, a munkafolyamatok bonyolultságát, a kivitelezők felkészültségét, a szakmai dokumentáció szigorúságát, a levéltári iratok megismerését, az építészek és a műemlékvédelem munkáját az elmúlt 70 évből és mindent… Tanítottál és én szerettem jó tanítványod lenni, pedig nem ez volt a munkánk. Ez csak a te elkötelezettségedből fakadt. Az is, hogy megleptél minket apró figyelmességgel, vagy fotóalbummal, hogy ne felejtsük el, a csapatmunka mindig emberi kapcsolatot is jelent.

Amikor a második emeleti kávézó ablakából ruganyosan kiugrottál az állványzatra, mondván: „Most pedig meg kell néznünk Zsuzsáékat, mert volt probléma a homlokzati festékszínek kikeverésénél.”, akkor én természetesen utánad mentem. A tériszonyomat egy pillanatra elfelejtve. Soha nem örültem annyira a visszamászásnak, és semmiért nem adnám életemből azt a fél órát, amit veled ott kint töltöttem. A tető peremén középen elhelyezkedő embernagyságú kőtáblák előtt állva hallgattam a restaurálási folyamat részleteit, amikor egyszer csak témát váltottál: a katolikus vallását megélő ember szólalt meg belőled. Megpróbáltatásaid vezettek az Isten egyik házába, és emberségedre leltél. Majd rám néztél: „Nem a hit választja el az embereket, hanem annak hiánya. A törvényeink egyek.” A kőtáblák megértően hallgattak. Te vártad a legjobban a zsinagóga-avatást, mert számodra ez nem csak egy szakmai siker ünnepe volt, de egy fontos spirituális tapasztalat érzékeny lelkednek.

Az egyik értekezlet végén, a hivatalos ügyek után türelmet kértél tőlünk. Először nem ragyogott a szemed. „Kiújult. Kezelésre kell járnom. Mellékhatások kiszámíthatatlanok. Előfordulhat, hogy nem tudok jönni.” Mély csendbe burkolt szeretettel fogtunk körbe, remélve, hogy… Te csak egyet kértél: „Hagyjatok dolgozni, csak ez segít.” Hagytunk. Te pedig egyszer sem hiányoztál. Mától viszont nagyon.

Köszönöm mindazt, amit nekem tanítottál, és köszönöm mindazt, amit munkáddal közösségemért tettél! 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek