Egy zsidó zseni és pesti bohém – emléktábla Kardos G. György tiszteletére

Emléktáblát helyeztek el Kardos G. György író, újságíró tiszteletére tegnap egykori lakóhelyén, a budapesti Irányi utca 8. szám előtt, ahol beszédet mondott barátja és írótársa, Spiró György, valamint Szentgyörgyvölgyi Péter, az ötödik kerület polgármestere. Az eseményen az író családtagjain kívül jelen voltak egykori barátai, tisztelői, kollégái is. 

– A Vörösmarty téren lévő Elizélt-palotában láttam őt először 1971-ben. Akkor már ismertem fantasztikus regényét, Avraham Bogatir hét napja című regényt, s néztem, hogy csak nem ő az? Az első emeleti büfében ült, s elképesztő arca volt. Sokkal jobb volt, mint a fényképeken. Hihetetlenül szép, okos és bölcs volt az arca – kezdte visszaemlékezését Spiró György Kossuth-díjas író. 

Balról Spiró György, a közönség soraiban Kovács Zoltán, Károlyi Csaba és Szále László

– Pár hónappal később valaki odaadott neki néhány karcolatot tőlem, mire fölhívott és meghívott a Luxorba, akkor beszélgettünk először, s azt mondta, hogy föl szeretne engem fedezni. Mondtam neki, hogy engem már nem kell, mert engem már egy csomóan már fölfedeztek – mesélte Spiró György. – Nagyon szomorú lett tőle. Akkor mit csináljunk, néztünk egymásra. Beszélgessünk! Így beszélgettünk aztán évtizedeken keresztül. Megfordultam a rózsadombi, a Gellért-hegyi, a naphegyi lakásában, és itt is, az Irányi utcában, ahová hetente följártam. Istenien főzött, hihetetlen szakács volt, saját receptjei is voltak. Ezek a találkozások úgy zajlottak, hogy én leültem, ő meg szövegelt, s ennél jobb szórakozást el sem tudtam képzelni.

Az emléktáblát az író fia, Kardos Dániel, menye, Kardosné Hegedűs Claudia és Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester leplezte le

Spiró György megemlítette, hogy Kardos G. Györgyöt egyszer összehozta Kertész Imrével, akivel ők ketten az ötvenes évek alvilágából már ismerték egymást. 

– Amikor ők ketten elkezdtek sztorizni – tette hozzá –, én az asztal alá estem a röhögéstől. Azokat az elképesztő sztorikat föl kellett volna venni és meg kellett volna írni. De aztán nem írtam meg. Részleteket nem mondok: az alvilág, az alvilág.

Ezek után Spiró György fölolvasta egy tavalyi szövegét, amely röviden összefoglalva arról szólt, hogy a pandémia idején rendszeresen zoomolt a barátaival, és egyszer fölolvasott nekik egy részletet egy saját darabjából. A következő alkalomra valaki mástól akart olvasni.

– Világos volt, hogy előnyben vannak a humoristák, beleolvastam a legjobbakba, s természetesen kikötöttem Gyurinál – folytatta. – A humoreszkjeiből olvastam, az Ez is én vagyok című kötetéből, és óriási sikert aratok a barátaimnál, időnként percekig hahotáznak. „Mindegy, hogy folyóiratba, irodalmi hetilapba vagy bulvárújságba írt, lankadatlan műgonddal dolgozott. Humora ellenállhatatlan, soha nem bántó, öniróniája kihagyás nélkül működik. Ha derűre vűgyunk járvűny idején, vagy az utána következő korszakokra, nem tudok nála jobbat tanácsolni” – zárta a felolvasását Spiró György. 

– A Belváros pezsgő kulturális élet színhelye, a kerület legnagyobb értéke mégis a közössége, azok az itt élő emberek, akik a helyszínt otthonná teszik. S mivel egy közösséget a kiválóságai visznek előre, azok a mindenki által tisztelt emberek, legyenek akár orvosok, sportolók, művészek, akikben az a közös, hogy kiváló teljesítményük, szorgalmuk, elhivatottságuk mellett személyiségükkel is példát mutatnak. Ilyen volt Kardos G. György is, a kerületünk díszpolgára, akinek az emléktábláját ma leleplezzük – mondta Szentgyörgyvölgyi Péter, a Belváros polgármestere tegnap az Irányi utca 8. szám előtt, ahol valaha Kardos G. György író, újságíró, az annak idején világsikert aratott Avraham Bogatir hét napja című regény szerzője élt.