Egy rabbi a katonai diktatúra ellen: reformrabbit gyászol Brazília

Henry Sobel menekültként született 1944-ben Portugáliában belga és lengyel zsidók gyerekeként, az Egyesült Államokban nőtt fel, szerzett rabbidiplomát, Brazíliában kapott állást, ahol nemzeti hős, a diktatúra elleni harc ikonja lett. Nem az a dolgunk, hogy zsidóbbá, hanem hogy emberibbé tegyük a világot – ez volt a zsidóságot illető hitvallása. 

Elhunyt Henry Sobel, akivel tüdőrák végzett 75 éves korában, a katonai diktatúra első éveiben, 1970-ben kapott, fiatal, frissen végzett rabbiként állásajánlatot Brazíliából és úgy döntött, nem marad tovább az Egyesült Államokban, belevág a kalandba. Noha Portugáliában született – a mamája és a papája Hitler elől menekültek éppen Amerika, a másik, világi Ígéret Földje felé – portugál kiejtése mindvégig karakteresen amerikai volt, majdnem 50 évvel megérkezése után is, az utolsó pillanatig. A munkája egy Sao Paulo-i reformközösség felvirágoztatása volt, amely ma – nem kis részben az ő tevékenységének is köszönhetően – a kontinens legnagyobb közössége, a legnagyobb egész Latin-Amerikában, 2000 család vallási, szellemi otthona.

Vladimir Herzognak, a rabbi élete egyik legfontosabb szereplőjének is európai, horvát zsidók voltak a felmenői. Újságíró volt, író, oktató, szeretett fényképezni és a baloldali ellenállás kommunista meggyőződésű tagja volt, akit a diktatúra erőszakszervezetei halálra kínoztak 1975-ben. A halála hivatalosan öngyilkosság volt, az igazságot tudta mindenki, csak nem volt tanácsos beszélni róla. A barátai által horvát becenevén, Vladóként emlegetett, 38 éves férfi a zsidó temető öngyilkosok számára fenntartott, elkerített részében kellett volna, hogy pihenjen, Henry Sobel azonban nem volt hajlandó együttműködni a hazugságban és visszautasította, hogy ott temesse el. Az, hogy a rabbi nyíltan szembeszállt a diktatúrával, nem csak neki jelentett súlyos kockázatot és komoly elismerést is, de hozzájárult ahhoz is, hogy a gyilkosság következtében meginduljon a lassú, bő évtizeden át tartó demokratizáció folyamata. Részévé vált Brazília történetének.

Részben ez a megbecsülés tette számára lehetővé, hogy szoros kapcsolatokra tegyen szert keresztény egyházi vezetőkkel, többek között II. János Pál pápával, de fogadta Mahatma Gandhi és Mihail Gorbacsov is. A keresztény-zsidó vallásközi kapcsolatokért, erősítésükért mindent kész volt megtenni. Rabbiként azt vallotta, és mondása amolyan progresszív zsidó szállóigévé is vált, hogy a zsidók feladata nem az, hogy zsidóbbá, hanem hogy emberibbé tegyék a világot.

A rabbi halálát egész Brazília meggyászolta, Izrael tiszteletbeli konzulja is kifejezte nagyrabecsülését egy kivételes reformrabbi iránt.

A szabadság iránti vonzalomra, a másokkal szolidáris bátorságra ma sincs kevesebb igény, mint amennyi 1975-ben mutatkozott. Legyen áldás Henry Sobel rabbi emléke.